Mindegy, hogy hiszünk-e a természetfelettiben, amint kiszálltunk a kompból Caprin teljesen hihetőnek tűnt, hogy a gyönyörű szirének e sziget partjainál csalogatták hullámsírba az arra járó hajósokat, és hogy az Arco Naturale boltíve alatt éjszakánként szellemek repkednek. 

Pár technikai információ: nem tudom, hogy akik egy nap alatt tolják végig Amalfit és Caprit azok mit látnak az egészből, de Caprira egy nap nem elég. Kettő is alig. Mi Anacaprira egyáltalán nem is jutottunk el, és mindkét villa amit meg akartunk nézni zárva volt (kb az egyiknek a bejárása sikerült volna). Mindezt úgy, hogy a reggel 9es komppal indultunk Nápolyból, és este jöttünk vissza. Sokat nem is tudok írni, a sziget gyönyörű, így szezonon kívül teljesen üres volt, a boltok és éttermek 95%a zárva, kicsit téli Siófok feeling volt. Persze Siófokon nincsenek kanyargós kis utcák, csodálatos villák, többszáz éves kertek olyan lilaakácokkal amiknek a törzse a Laokón csoportot idézi, nincsenek kézzel festett kerámia utca- és útjelző táblák, és hihetetlen panorámával kecsegtető sétautak sem (Nah jó, a Balaton-Felvidék a fonyódi kilátóból nagyon adja :)) 

Capri városa kb 200 méterrel magasodik a kikötő fölé, így a túrát egy kis lépcsőzéssel kezdtük, szűk kis gyalogutakon fel a pici Piazzettára. Innen a sziget keleti felét szépen be lehet járni, először elsétáltunk a híres Via Krupp-hoz. Ha csak egyetlen képet láttál Capriról, akkor majdnem biztos, hogy ez volt az. Az ösvény sajnos omlásveszély miatt 2016 óta nem látogatható.

Tényleg csodálatos! A Via Krupp megtekintéséhez kiépítettek egy elég nagy teraszt, aminek másik oldaláról a másik nevezetességre nyílik kilátás, a Faraglionira. (Ha a Szabi írná ezt a blogot tuti idebiggyesztené, hogy nehogy valaki azt mondja Faraglioni sziklák, mert az olyan mint a La Manche csatorna, meg a prosciutto sonka...és igaza is van :)) Az a pár kínai néni-bácsi egész elviselhető volt, de nyáron itt tuti tömegek vannak. Tudom, tudom ne fanyalogjak, de biztosan kitűnik a szavaimból, hogy valamivel érintetlenebb környezetre számítottam (persze én mindig arra számítok), de még egyszer: CAPRI CSODÁLATOS! 

A Via Krupp-hoz vezető úton van a világ legkisebb parfüm manufaktúrája, és természetesen érintetlentermészetrevágyó ősanyaOrsit csillogó és illatos dolgokkal simán vissza lehe rántani a fogyasztói társadalom legmélybb bugyraiba hogy ott élvezettel lubickoljon :D 

A legenda szerint 1380-ban, II. Johanna nápolyi kiárlynőt látogatásakor a kartúziai apátság főapátja egy csodálatoas csokorral várta, melyet Capri legszebb virágaiból állított össze. Pár nap múlva mikor a csokor a szemétben landolt és az apát ki akarta önteni a vizet, olyan illatorgiát érzett mint még sosem. A helyi alkimista ebből a vízből nyerte ki Capri első perfümét. A recept a történelem viharaiban elveszett, de 1949-ben az apátság régi szárnyának feltárásakor újból előkerült, és pápai engedéllyel újból elkezdődött a parfümkészítés a világ legkisebb parfüm manufaktúrájában, mely a Carthusia nevet kapta. 

A kis kitérő után, kellő töménységű illetfelhőbe burkolózva elindultunk a sziget keleti oldalán végighaladó körúton, mely a Faraglioni mellett elhaladva az Arco Naturale-hoz vezet, majd onnan vissza. Az út röviden én tömören: lépcsők. Sok. Annyira sok, hogy fáj a fenekem. Ilyenek, csak sokkal többet képzeljetek. Még. Még többet! :D

Arco Naturale, ez is egy barlang volt csak a többi része leomlott. A motorcsónakok egymás után álltak be megnézni ezt és a többi sziklát, na meg a Blue Grotto-t ami nagyon híres (barlang szép kék vízzel) de mi nem csónakáztunk.

A körút után gyorsan megebédeltünk mert az éhségemmel egyenes arányban nőtt a türelmetlenségem is :) aztán irány a Villa Jovis, ami Tibériusz császár palotája volt, pár év híjján kétezer éves épület...belegondolni is nehéz. Útközben szóbaelegyedett velünk egy neni, nagyon cuki volt, egyáltalán nem zavarta, hogy láthatóan semmit nem értünk abból amit beszél. Bár annyi azért átjött, h a Villa Lysis is grande bellezza, meg valamit mondott a Jovisról. Lehet, hogy éppen azt amivel szembesültünk 300m szint leküzdése után: a villa zárva. Természetesen nyitvatartási időben. És nem úgy nézett ki, mint ami nyitva volt pár órával azelőtt. Szóval a szezonon kívüli nyitvatartást eléggé rugalmasan kezelik :D Mindegy, fogtuk magunkat és egy kis hegyi ösvényen lementünk a Villa Lysis-hez, amit szintén zárva találtunk, de maga az út nagyobb élmény volt számomra: a nap már lemenőben, a felhők pedig halvány rózsaszín árnyékot vetettek a végtelen kékségre. Lenyűgöző látvány!

Hazafelé még megcsodáltunk pár villát, amiknek a kertjében narancs, citrom, banán és kiwi termett, a lugasokra pedig lilaakác és bouganville futott.

Jah igen: nemcsak a ciklámen nő vadon az erdőben, de ez a növény is. Szerintem ez valami húsevő bizbasz (nem, nem az, közben megtaláltuk: Arisarum vulgare)

Sajnos a telefonok a legszebb villák előtt merültek le, így kénytelenek lesztek hinni nekünk: Capri - legalábbis amit láttunk belőle - varázslatos sziget!