Orsi in(credible) India

Museo Archeologico & Gabinetto Segredo, avagy softpornó a művelődés jegyében

2017. november 20. 22:23 - MiniBab

A tegnapi lépcsőzés után úgy gondoltuk, hogy elég lesz nekünk egy laza kis múzeumi program, azt meg már régen tudtuk, hogy a Museo Archeologico-t mindenképpen meg akarjuk nézni. Legalábbis egyes részeit mindenképpen. Az a jó az öregedésben, hogy egyre több mindent hajlandó vagyok elfogadni magammal kapcsolatban: pl hogy a múzeumi befogadóképességem kb 2,5-3 órára van kalibrála. Így egyszerű volt kiválasztani, hogy mi az amit mindenképpen látni akarunk, a többi meg mehet a végére. 

Szégyen nem szégyen a szobrokat végigszenvedtem. Pedig tudom, hogy nagyon szépek, jelentősek, meg minden, de akkor is...az egyetlen amit megmutatok az Artemis i.sz. 2 században készült szobra, a mellén egyes értelmezések szerint mellekből, mások szerint herékből összeállított dísz...ahogy érzitek... 

img_5843.JPG

A mozaikokat már akkor csodálattal néztem amikor a töri és művtöri órán tanultunk Pompeiről. Élőben látni oket tobb mint hátborzongató 

img_5845.JPG

Bizony, ez nem festmény hanem mozaik! Szabi azt mondta, hogy neki a sznobizmus magasiskoláját jelképezik, hiszem a mesterember lerak egy igazi mesterművet és a gazdag rómaiak pedig szó szerint lábbal taposnak rajta. Valahol igaza van, de számomra akkor is lenyűgözőek.  img_5891.JPG

És íme egy részlet Nagy Sándor híres csatajelenetéből. Geothe szerint nem volt es nem is lesz olyan nyelv a világon amivel képesek lennénk kifejezni ennek a műnek a nagyszerűségét. Geothével pedig nem vitatkozom. Tobb mint egy millió mozaik, van olyan részlet ahol négyzetcentiméterenként 15-30 darab, felfoghatatlan. 

img_5888.JPG

Ő is benne volta töri könyvben :D

img_5893.JPG

A kedvenc mozaikom: kicsit pikáns de semmi extra, és van benne számomra egy meghitt intimitás, pedig első ránézésre ez nagyon nem az a szitu. Lehet h kellene egy ilyen a nappaliba... :D
img_5885.JPG

Az előző kép szép átvezető volt a Gabinetto Segredo (titkos szoba) erotikus képeihez. Az interneten nagyon jo kis anyagokat lehet találni a témával kapcsolatban (nem, nem a pornhub-ba gondoltam): az erotika ábrázolása a hellenisztikus es római érában egyáltalán nem volt megbotránkoztató vagy szokatlan. A palotákat, kerteket sokszor díszítették testi örömöket ábrázoló jelenetekkel. A múzeum gyűjteményének nagy részét képezik pl faszos használati tárgyak (scusi, nem tudok más szót használni mert a méretet illetően ezek egyértelműen nem kukik :D). Mivel a fallosz a szerencse és gazdagság jelképe volt, a csengettyű pedig a rossz szelleme két hivatott elűzni így szép gyűjtemény kerekedett a faszos csengettyűkből is. 

Akartam ide írni egy tizennyolckarikas szöveget de végülis mindannyian ezt csináljuk a hálószobában...kivéve a kecskéset. A kecskéset remelem senki! 

img_5854.JPG

img_5860.JPG

img_5861.JPG

img_5862.JPG

img_5880.JPG

img_5882.JPG

Az azert hozzátartozik az igazsághoz, hogy a fent képek nagy többsége inkabb "hivatásos" haloszobakat, vagy gazdagok "játszószobáit" díszítette, ahova férfi vagy női szolgaikkal vonultak vissza. 

A lenti szoborral kapcsolatban egy nagyon jó összefoglaló: Paul Roberts, senior curator, said the statue may be unconventional today, but would not have raised eyebrows in Roman Pompeii: "The Romans would see the god goat having sex with a goat, so it wouldn't have troubled them at all. Roberts says high-brow Roman owners would have been amused by the statue: "It’s because the owners are cultured that they have the sculpture of Pan and the goat. They also have a sense of humour, because to a Roman that would have been humorous, not offensive."

img_5869.JPG

És végül egy kép Európa egyik legnagyobb fedett szalonjáról. Itt már hulla voltam úgyhogy nem tudok róla tobbet mondani, mint hogy eléggé impozáns. img_5898.JPG

A mai egy lazulós nap volt, holnap elvileg Pompeii lesz porondon, de majd meglátjuk hogy alakul :)

A lényeg, hogy maradjatok velem! 

Szólj hozzá!

Capri, a szirének szigete

2017. november 20. 19:44 - MiniBab

Mindegy, hogy hiszünk-e a természetfelettiben, amint kiszálltunk a kompból Caprin teljesen hihetőnek tűnt, hogy a gyönyörű szirének e sziget partjainál csalogatták hullámsírba az arra járó hajósokat, és hogy az Arco Naturale boltíve alatt éjszakánként szellemek repkednek. 

Pár technikai információ: nem tudom, hogy akik egy nap alatt tolják végig Amalfit és Caprit azok mit látnak az egészből, de Caprira egy nap nem elég. Kettő is alig. Mi Anacaprira egyáltalán nem is jutottunk el, és mindkét villa amit meg akartunk nézni zárva volt (kb az egyiknek a bejárása sikerült volna). Mindezt úgy, hogy a reggel 9es komppal indultunk Nápolyból, és este jöttünk vissza. Sokat nem is tudok írni, a sziget gyönyörű, így szezonon kívül teljesen üres volt, a boltok és éttermek 95%a zárva, kicsit téli Siófok feeling volt. Persze Siófokon nincsenek kanyargós kis utcák, csodálatos villák, többszáz éves kertek olyan lilaakácokkal amiknek a törzse a Laokón csoportot idézi, nincsenek kézzel festett kerámia utca- és útjelző táblák, és hihetetlen panorámával kecsegtető sétautak sem (Nah jó, a Balaton-Felvidék a fonyódi kilátóból nagyon adja :)) 

Capri városa kb 200 méterrel magasodik a kikötő fölé, így a túrát egy kis lépcsőzéssel kezdtük, szűk kis gyalogutakon fel a pici Piazzettára. Innen a sziget keleti felét szépen be lehet járni, először elsétáltunk a híres Via Krupp-hoz. Ha csak egyetlen képet láttál Capriról, akkor majdnem biztos, hogy ez volt az. Az ösvény sajnos omlásveszély miatt 2016 óta nem látogatható.

img_5781.JPG

Tényleg csodálatos! A Via Krupp megtekintéséhez kiépítettek egy elég nagy teraszt, aminek másik oldaláról a másik nevezetességre nyílik kilátás, a Faraglionira. (Ha a Szabi írná ezt a blogot tuti idebiggyesztené, hogy nehogy valaki azt mondja Faraglioni sziklák, mert az olyan mint a La Manche csatorna, meg a prosciutto sonka...és igaza is van :)) Az a pár kínai néni-bácsi egész elviselhető volt, de nyáron itt tuti tömegek vannak. Tudom, tudom ne fanyalogjak, de biztosan kitűnik a szavaimból, hogy valamivel érintetlenebb környezetre számítottam (persze én mindig arra számítok), de még egyszer: CAPRI CSODÁLATOS! 

img_2870.jpg

img_2875.jpg

A Via Krupp-hoz vezető úton van a világ legkisebb parfüm manufaktúrája, és természetesen érintetlentermészetrevágyó ősanyaOrsit csillogó és illatos dolgokkal simán vissza lehe rántani a fogyasztói társadalom legmélybb bugyraiba hogy ott élvezettel lubickoljon :D 

img_2922.jpg

img_2923.jpg

A legenda szerint 1380-ban, II. Johanna nápolyi kiárlynőt látogatásakor a kartúziai apátság főapátja egy csodálatoas csokorral várta, melyet Capri legszebb virágaiból állított össze. Pár nap múlva mikor a csokor a szemétben landolt és az apát ki akarta önteni a vizet, olyan illatorgiát érzett mint még sosem. A helyi alkimista ebből a vízből nyerte ki Capri első perfümét. A recept a történelem viharaiban elveszett, de 1949-ben az apátság régi szárnyának feltárásakor újból előkerült, és pápai engedéllyel újból elkezdődött a parfümkészítés a világ legkisebb parfüm manufaktúrájában, mely a Carthusia nevet kapta. 

A kis kitérő után, kellő töménységű illetfelhőbe burkolózva elindultunk a sziget keleti oldalán végighaladó körúton, mely a Faraglioni mellett elhaladva az Arco Naturale-hoz vezet, majd onnan vissza. Az út röviden én tömören: lépcsők. Sok. Annyira sok, hogy fáj a fenekem. Ilyenek, csak sokkal többet képzeljetek. Még. Még többet! :D

img_5811.JPG

Arco Naturale, ez is egy barlang volt csak a többi része leomlott. A motorcsónakok egymás után álltak be megnézni ezt és a többi sziklát, na meg a Blue Grotto-t ami nagyon híres (barlang szép kék vízzel) de mi nem csónakáztunk.

img_2945.jpg

A körút után gyorsan megebédeltünk mert az éhségemmel egyenes arányban nőtt a türelmetlenségem is :) aztán irány a Villa Jovis, ami Tibériusz császár palotája volt, pár év híjján kétezer éves épület...belegondolni is nehéz. Útközben szóbaelegyedett velünk egy neni, nagyon cuki volt, egyáltalán nem zavarta, hogy láthatóan semmit nem értünk abból amit beszél. Bár annyi azért átjött, h a Villa Lysis is grande bellezza, meg valamit mondott a Jovisról. Lehet, hogy éppen azt amivel szembesültünk 300m szint leküzdése után: a villa zárva. Természetesen nyitvatartási időben. És nem úgy nézett ki, mint ami nyitva volt pár órával azelőtt. Szóval a szezonon kívüli nyitvatartást eléggé rugalmasan kezelik :D Mindegy, fogtuk magunkat és egy kis hegyi ösvényen lementünk a Villa Lysis-hez, amit szintén zárva találtunk, de maga az út nagyobb élmény volt számomra: a nap már lemenőben, a felhők pedig halvány rózsaszín árnyékot vetettek a végtelen kékségre. Lenyűgöző látvány!

img_3052.jpg

img_3047.jpg

Hazafelé még megcsodáltunk pár villát, amiknek a kertjében narancs, citrom, banán és kiwi termett, a lugasokra pedig lilaakác és bouganville futott.

img_3032.jpg

img_3088.jpg

Jah igen: nemcsak a ciklámen nő vadon az erdőben, de ez a növény is. Szerintem ez valami húsevő bizbasz (nem, nem az, közben megtaláltuk: Arisarum vulgare)

img_3057.jpg

Sajnos a telefonok a legszebb villák előtt merültek le, így kénytelenek lesztek hinni nekünk: Capri - legalábbis amit láttunk belőle - varázslatos sziget! 

Szólj hozzá!

Láblejárás és Grand Opening

2017. november 18. 21:45 - MiniBab

Többek között azért szeretek Airbnb-s szálláson megszállni, mert a házigazdától sokkal könnyebben rud az ember olyan infokat gyűjteni amikhez magától nem, vagy csak sok kutakodás árán jutna hozzá. Amedeo már a megérkezésünkkor elmondta, hogy a kortárs művészeti múzeumot ha amúgyis meg akarjuk nézni akkor érdemes szombatra (azaz mára) tervezni mert ma lesz a Pompei kiállítás megnyitója. Így délelőtt a városban csaszkáltunk. Belefutottunk először egy össznépi banzajba (azt sajnos nem sikerült kideríteni h mi a nagy mulatozás oka), majd valamilyen katonai díszfelvonulásba is (ezt is hiába kérdeztük senki nem tudta elmondani h mi a szitu). Itt említeném ami már eddig is feltűnt: a városban minden frekventáltabb helyen páncélozott dzsipek és 2-3 katona őrzi a rendet. Az a fura, hogy annak ellenére nem érzem fenyegetőnek a jelenlétüket hogy a félig leeresztett gépfegyver azért kevésszer teremt rózsás hangulatot. 

Mielőtt leértünk volna a partra bevetettük magunkat a spanyol negyedbe, ami elvileg a város egyik legveszélyesebb negyede. Nah itt rögtön ejtsünk is szót erről a "nápoly nagyon veszélyes, elütnek, kirabolnak, megölnek" mizériáról. Én alapvetően elég parás vagyok, de egy olyan arcot sem láttam eddig akitől féltem volna. Nyilván nem lóg a nyakunkban többszázezres kamera, és az új Rolexet sem itt érdemes sétáltatni. De valamennyire tapasztalt utazónak megfelelő odafigyeléssel semmi baja nem lesz itt. Én a Balhán egy szimpla hétköznap kevésbé érzem komfortosan magam mint itt a spanyol negyedben. Szóval emiatt senki ne maradjon otthon. 

Házi oltárok majnem minden sarkon:
img_5718.JPG

 A tipikus nápolyi utcákat elég nehéz fotózni, legalábbis én nem vagyok elég profi hozzá:

img_5720.JPG

img_5722.JPG

img_5721.JPG

Mögötte pont ugyanennyire volt egy robogó. És ez így teljesen rendben van:

img_5726.JPG

A spanyol negyedben is mindenhol tök menő graffitik: img_5723.JPG

Aztán leértünk a tengerpartra, ahol az olasz bácsik fecskében gyűjtötték be az utolsó napsugarakat :) sajnos igazi tengerparti promenád nincs, vagy ha van akkor mi nem azon a részén jártunk a partnak. (Az ott a Vezúv. Most utánanéztem, mert egyikőnk se tudta pontosan: a bal oldali púp a égi kráter pereme igazábol, tehát a hegy anno a két befogó meghosszabbításávan kapott kúp volt ...ha ez így érthető)

img_5731.JPG

Az üvegtetejű passzázs, a Galleria Umberto szebb napokat is látott már..élőben nem olyan menő mint képen.img_5727.JPG

img_5728.JPG

Hazafelé a Via Tribunali-n azért kaptunk egy kis ízelítőt a főszezoni forgatagból. Ez tökéletesen elég volt ahhoz, hogy végleg megállapítsuk: olasz nagyvárosokba csak szezonon kívül.

img_5736.JPG

Az utolsó kép pedig már a MADRE-ban készült, ez az állandó kiállításrésze, a padlóba süllyeszett, festett (?) felete téglalap...a kérdőjel annak szól, hogy annyira éjfekete az egész, hogy 1m-ről sem tudtam megállapítani hogy mi van ott. Hihetetlen érzéseket kavart fel. Bővebb info róla a múzeum honlapján, érdemes elolvasni: http://www.madrenapoli.it/en/collection/anish-kapoor-dark-brother/

img_5749.JPG

Sziasztok, holnap vagy Pompei vagy egy újabb csodás sziget, Capri lesz a soros. Még nem tudjuk...majd amilyen kedvvel kelünk :) jóéjtpussz

Szólj hozzá!

Icipici Procida

2017. november 17. 20:10 - MiniBab

Mivel mára verőfényes napsütést és 18fokot mondtak, így a tervezett múzeumban kuksolást scippeltük és úgy döntöttünk, hogy áthajózunk Procidára. Ez a kis sziget korántsem kap annyi figyelmet, mint Capri, de nekem tetszettek a képek amiket előtte láttam róla, úgyhogy bemelegítésnek szuper! Sok látnivaló nincs, van egy felejthető vár, meg egy elhagyott börtön és kb ennyi. Viszont nagyon hangulatosak a színes házakkal övezett utcák, több olasz filmet is itt forgattak - pl az általunk ismertek közül a Csodálatos Mr Ripley-ből pár jelenetet. 

Tegnap Szabi talált az utcán egy - azt hiszem tarott - kártyát, és mivel a nápolyiak eléggé babonások gondoltam elteszem, ártani nem árthat. Úgy döntöttem ez segített pont 5 perccel komp indulás előtt leérni a kikötőbe (nem. De ettől még ez is hozzátartozik a helyi medzsikhez :)), úgyhogy a reggli kávét már Nápoly távolodó sziluettjét nézve ittuk meg. Mutatok egy képet ami igazán tükrözi, hogy milyenek a nápolyiak: cukik :) A bácsi simán ott maradt, aranyosan mosolygott, én meg konkrétan azon nevettem milyen aranyos, de tényleg :D viva la új családtag <3

img_2598.jpeg

Fiatok mindenhol, ez pl tök jó állapotban. Tegnap végignéztem egy kiparkolást, abszolút megfelel a sztereotípiának: kicc-kocc, kicc-kocc, kicc-kocc, avanti! De ma már egy életveszélyes közlekedési kalandunk se volt, és a 2x2 sávoson is simán átdzsaltunk, bár még mindig mi vagyunk a kis lúzerek h nagyobb átkelőknél várunk a gyalogos zöldre. 


img_5649.JPG

Szokásos lepukkant romantika itt is, és kézzel festett házszámok

img_5655.JPG

A várba csak a kilátásért érdemes feljönni. 

img_5662.JPG

Lefelé jövet betévedtünk a volt büntetésvégrehajtási intézethez, eléggé elhagyatott és félelmetes volt. Úgyhogy bementünk :D

img_5675.JPG

 img_5672.JPG

img_5673.JPG

 

Kb ennyi volt a mai nap, holnap elhúzunk anyánkba ...gyenge nyelvi poén volt. Megnézzük a kortárs művészeti múzeumot, alias Madre-t. 

Pápá, és gyertek Nápolyba, király hely! (Jah igen, azt azért hozzá kell tenni, hogy kezelhető mennyiségű turista van, valószínűleg július közepén tömegben, hőségben, bűzben nem tetszene annyira a város, mint ahogy nem tetszett Firenze sem.)

Szólj hozzá!

Love at first sight

2017. november 16. 18:40 - MiniBab

img_5586.JPG

Jesszusom, semmit nem láttam még a városból de máris imádom! - gondoltam ezt a megérkezésünk után fél órával. 

Aztán bolyongtunk pár órát a szűk utcákon, és teljesen elvesztem: még most sem tudom merre vagyok arccal � Hogyan is lehet ezt leírni: hunyd le a szemed (jó ne, mert úgy nem lehet tovább olvasni) képzelj el egy kis kávézót ahova fiatal pasiktól az idős nénikig mindenki betér felhörpinteni egy espressot, ahol a kávé olyan rövid, hogy szinte csak összekoszolják vele a csészét, és olyan erős, hogy mikor felhajtod a szíved megáll egy pillanatra de csak azért, hogy utána a város lüktetésével egy ütemben induljon ujra. Aztán képzelj el egy pékséget, ami "sima" töltelék nélküli leveles tésztás csigát árul, de olyat hogy szégyelled magad az összes eddig előállított péksüteményt helyett, majd ezután megkóstolod a kardamommal es vaníliával ízesített ricottával töltött, pehelykönnyű és roppanós tésztájú sfogliatellét és biztosan tudod h van isten! Aztán még képzelj el egy csodálatos templomot is, meg egy mosolygós hentest is, sőt, mellé még friss halas boltot is ahol az áru konkrétan még él. Majd elképzelhetsz egy családi pizzériát  is, ahol apa és fia sütik az összesen két féle pizzát (Margarita és Marinara ami paradicsomszósz, oregánó, fokhagyma és olívaolaj), olyan pizzákat amik után röhögve-sírva gondolsz az összes articsókás meg minden flinc-flanccal megpakolt tésztakorongokra. Na ha ez mind megvan, akkor az egész csomagot szorozd meg ezerrel mert ezt így egyben megkapod konkrétan minden egyes sarkon! 

Szóval Nápoly marhára nem vár, nem finomkodik, hanem éli az életét, és ha felveszed a ritmust szívesen lát. És igen, koszos, kopott, szemetes, lepukkant, totál gáz, de ezt egyszerűen észre se veszi az ember, vagy ha igen akkor magas ívben tojik rá (nem tudom amugy h miért, de tényleg)

oke persze az első 5 percben majdnem elütöttek vagy 6x, meg a nápolyiak nagy többsége nem beszél angolul meg ilyenek, de ez tényleg kit izgat...�

Ha esetleg a sok édesség miatt kialakult hipergyorsan ölő diabétesz okán megpurcannék, akkor ki lenne plakátolva a helyes kis gyászhirdetésem: 

img_5591.JPG

 A kék lavórokban angolnák, homárok és tarisznyarákok nyüzsögtek:

img_5578.JPG 

Aktuálpolitikai szereplők a betlehemesek utcáján: 

img_5584.JPG

Palazzo dello Spagnolo (bővebben itt: https://it.m.wikipedia.org/wiki/Palazzo_dello_Spagnolo), bár a homlokzatot felújították, másol hullik szét az egész ház. Volt szerencsénk egy ilyen ajtó mögé benézni: hatalmas belmagasságú előtér, hulló vakolat, reneszánsz tükrök, ókori szobrok replikái és buja növények olyan stílusosan elrendezve, hogy bármelyik belsőépítész dobott volna egy hátast...hihetetlen, hogy ez ennyire a vérükbe van)

img_2567.jpeg

img_2571.jpeg

És végül a marinaram és én (scusi, 3 óra alvással tolom ezt a napot)

img_2538.jpeg 

Azóta már egy hajvágáson túl, és még egy esti kávézáson innen, szóval majd jelentkezem! 

Puszik! �

 

Szólj hozzá!

...és feltámadt...

2017. november 15. 18:21 - MiniBab

...mármint a blog. 

A reggeli kávé mellé olvasott kínai útileírás végre meghozta a várva várt izgalmat: holnap hajnalban indulunk Nápolyba. Az utóbbi időben zavart, hogy az utazásainkat már nem várom akkora elánnal, mint korábban...na de most! A terv kb: Nápoly, aperol, pizza, Nápoly, még több aperol, Amalfi, Capri, Pompeii, Vezúv, múzeumok és katakombák, céltalan bolyongások, nézelődés, sok-sok pizzával, herkentyűvel, sfogliatellevel lefojtva 

A gép holnap hajnalban indul, olyan részletekkel mint hogyan érdemes a városba jutni, hol lehet megszállni, stb nem fogok untatni senkit, hanem csakis egy dologról készülök írni: a dolce vitá-ról! 

Ciao szépségeim! 

 

Jah igen: bőröndöt még elő se vettem, fogalmam sincs mit viszek, ellenben Robertoval chatelek miközben egy pohár vörösbort iszogatok...úgy érzem tetszik ez a dél-olasz módi �

 

 

Szólj hozzá!

Egy kis indiai kiegészítés képekben

2013. június 25. 23:18 - MiniBab

Sziasztok, 

ne haragudjatok, hogy játsznyi könnyedséggel ugrálok térben és időben, de kaptam pár képet kolléganőmtől, akinek volt szerncséje a tréning után kint maradni még 3 hetet Indiában, és fantasztikus helyeket látni. Megengedte, hogy lementsem a képeit, melyekből párat felteszek ide, köszönte értük Évi!

kezdjük a kereskedelem mindenhol jelen levő szereplőivel, az ilyen-olyan árusokkal, itt pl egy zokniárus látható...ha esetleg vknek fázna a lába... :-)

image_22.jpg

Tányér árusítás (merthogy a banánlevél az, ugyebár)

image_23.jpg

Gyümölcsárusok és gyümölcsök 

image_32.jpg

image_16.jpg

image_11.jpg

Jöjjenek a rágcsák és fűszerek, valamint a szolgáltató szektor képviselői

image_17.jpg

image_9.jpg

image_24.jpg

Évi is volt Andamánom, de ő az igazi komppal utazott

image_34.jpg

És van akinek kompra se telik

image_33.jpg

A szigetek és a tenger viszont gyönyörű

image_6.jpg

image_21.jpg

image_31.jpg

image_20.jpg

Aztán Keralába utazott, ami maga az érintetlen természet, tele csatornákkal, folyókkal

image_26.jpg

image_35.jpg

image_14.jpg

A gyerekek kicsit szégyenlősek

image_10.jpg

image_38.jpg

Megy a halászat, és az árut persze azon nyomban értékesítik

image_25.jpg

image_13.jpg

Ééés végezetül pár városi csendélet

image_43.jpg

image_39.jpg

image_40.jpg

image_42.jpg

image_44.jpg

Az igazi, és tényleg incredible India! Hiányzol...

Szólj hozzá!

Összegzés

2013. április 18. 21:13 - MiniBab

Nem tudom, hányan vagytok még velem, de még adós vagyok egy végső összegzéssel. Bár sajnos elég idő telt el a hazaérkezésem óta ahhoz, hogy visszaalakuljak, de azért megpróbálom leírni, hogy mi is történt velem azóta: 

Repüljünk vissza az időben indulásom napjához: a kollégáktól könnyes búcsút vettem, majd a szállodába sietve összecsomagoltam ami még csomagolásra várt, kiegyenlítettem a számlámat, és készen álltam az indulásra...mit készen, késésben is voltam, amikor előhalásztam a gardrób mélyéről a hasítottbőr bokacsizmát amiben jöttem...és ekkor ért a meglepetés: a csizmámon 2,5 cm vastagon állt a (por helyett) penész, kívül-belül, úgyhogy szuperszonikus sebességgel kezdtem el tisztíthatni, de elég hamar rájöttem, hogy ez mission impossible. Pörgött az agyam veszettül, hogy kiötöljem mi is legyen most (merthogy strandpapucsban mégsem utazhatok), de aztán rájöttem, hogy van egy hófehér edzőcipőm is, így kissé eklektikus kinézettel ugyan, de tiszta cipőben hagytam el a hotelt, Chennai-t, és vele Indiát. A repülőgépen sikerült aludnom, így bármennyire is keservesnek tűnt a 10 óra repülés Frankfurtig, igazából kibírható volt. Ami az idegeimet megviselte, az inkább a frankfurti 4 órás várakozás, majd az utolsó 1,5 órás repülés volt.

Frankfurtba érve nagy felfedezéseket tettem: ordítva jöttek szembe ugyanis azok a képek, melyektől elszokott a szemem: a csillogó reptéri váró, a márkás ruhákba felöltözött emberek, a jólét mindenhol jelenlévő apró jelei. Bizony sokadszorra állapítottam meg, hogy eszméletlenül szerencsés vagyok, hogy a világ ezen pontjára születtem. Mégis  bújkált bennem egy fura érzés: minden annyira felszínes.

Hazaérve aztán Szabi várt a reptéren, egy vörös rózsát szorongatva, és úgy fogadva, mintha éppen csak a boltba ugrottam volna le (nem tud se búcsúzkodni, se viszontlátni a szentem, dehát pasiból van... :)), és még mindig sorra jöttek a felfedezések: hogy a gyorsforgalmi milyen szép, a város mennyire szellős, alig vannak emberek az utcákon, minden milyen rendezett...érdekes, Indiában 3 nap után megszoktam, hogy nem ezt látom, így most még nagyobbnak látszott az ellentét. Aztán fél órával érkezésem után megettem a tavaszi borsólevesemet és a bécsi szeletemet, és máris kerek volt a világ :)

Amennyiben világmegváltó gondolatokat vártok tőlem, íme: 

Nincs világmegváltás. Még Indiában sem. Ez a konklúzió. Mielőtt elindultam, nagyon féltem, nemcsak az ismeretlentől, hanem magammal kapcsolatban is valamitől, amit nem nagyon mertem kimondani: hogy mit tudok meg az 5 hét egyedüllét alatt magamról. Valamint attól, hogy ha visszajövök, hiányozni fog. Ugyanúgy, mint Bali. Amikor a nászútunkról visszatértünk, sokáig nem szívesen beszéltem Baliról, nem akartam emlékezni rá, mert az alatt a két hét alatt mintha megsejtettem volna valamit, és amikor el kellett jönni, olyan volt, mintha kitéptek volna egy darabot belőlem. Mintha felébredtem volna egy álomból, amiben már megtaláltam a választ (ami természetesen 42 ... aki nem érti az legyen kedves elolvasni a Galaxis utikalauz stopposoknak című könyvet, ha eddig bírtátok a stílusomat, akkor az is biztosan tetszeni fog)...szóval megtaláltam a választ, csak felébredve nem emlékszem rá. Ezt az érzést nem akartam India után, ettől féltem...

De nincs ilyen bennem. Egyszerűen azért, mert Bali misztikus légkörével ellentétben Indiában könyörtelenül szembe jön a VALÓSÁG. Minden pátosz és emelkedettség nélkül. Nehezen tudom megfogalmazni, de ott valahogy minden okkal történt, a történés velejét mutatva: ha ebédet kellett főzni és azt éppen csak egy híd alatt tehette meg az utca népe, akkor ott főzött. Ha a dolgát kellett végeznie a kisfiúnak a tengerpartn, akkor ott tette. Mosolyogtak, amikor mosolyoghatnékjuk volt, dühöngtek amikor idegesek voltak, és kimutatták ellenszenvüket, amikor látták, hogy én csak egy fehér nő vagyok. Mindezt a legnagyobb természetességgel, taktika nélkül. Valahogy az volt az érzésem, hogy ott minden tényleg az, aminek látszik. És most beugrott egy póló felirat, amit egy helyi srácon láttam: "Maybe I'm not branded, but at least I'm not fake" (a szabadfordítás szerint: "Lehet h nem vagyok márkás, de legalább nem vagyok egy olcsó utánzat"). Frappáns összefoglalás :) És mosoly, mosoly, mosoly, és pozitív életszemlélet, meg a hasonló elcsépelt dolgok. Úgyhogy nem mondom, hogy nem húzom fel magam továbbra is, de próbálom nem véresen komolyan venni a dolgokat. 

Amit pedig magamról tanultam: még mindig nagyon szeretek egyedül lenni, de ezt eddig is tudtam. Amit nem annyira tudtam, vagy nem hittem el eddig - és most nagyon nagyképű leszek, de aki ismer az tudja hogy mekkora előrelépés, hogy ezt bizony le fogom írni: még ha parázok és rinyálok is az elején, BÁRMIRE KÉPES VAGYOK! :)

Egy hasonlóság azért van Bali és indiai kalandom között: mivel annyira más világ, így olyan valószínűtlennek tűnik, hogy ez megtörtént velem, hogy el sem hinném...de remélem, hogy egyszer még visszatérhetek, és ehetek egy igazán jó daal-t :)

Végül, köszönöm Mindannyiótoknak, hogy velem voltatok, bátorítottatok, és erőt adtatok a kommentekkel, vagy azzal a visszajelzéssel, hogy olvastok. Hihetetenül jó érzés, hogy ennyien kiváncsiak voltatok rám...puszik mindenkinek, és "keep smiling" :)

 

Egy 2015-ös UPDATE: néha vissza szoktam olvasni a blogot, mert nagyon szuper emlékeim vannank Indiával kapcsolatban. Viszont ilyenkor mindig rájövök két dologra: 

1., Kitűnik az írásaimból is amit én csak "India hímpora" szindrómának hívok: pár nap után teljesen hozzászoksz, hogy ott vagy, és a helyi életszemlélet (aka "minden le van szarva") észrevétlenül is rádragad, bekúszik a bőröd alá és megfertőz. Legalábbis ha nem akarsz megőrülni az olyan apróságokon mint az idő relativitása, a nem = igen és az igen viszont nem biztosan az, az állandó mosoly akkor is amikor a legnagyobb hülyeséggel szédítenek...szóval ha épelméjű akarsz maradni akkor ajánlatos engedni a varázsnak. Emiatt pár posztom olyan hangvételű mintha - ha nem is LSD-s de valami igen jó - trip-en lennék. Ez egyszerűen India, nem tudom mivel magyarázni. 

De az is az igazi Indiához tartozik, amiről már tettem említést azt hiszem a madárparkos bejegyzésben: az iszonyatos szegénység, a nemi diszkrimináció, a tájékozatlanság és néha gyermeki naivitás. Látom a kollégáimat akik közül a lányokat - akik még a szerencsésebbek közé tartoznak, hogy tanulhattak, egyetemre járhattak - sorban adnak férjhez az ottani viszonyok között felvilágosultnak számító szüleik vadidegenekhez. Látom, ahogy ebbe beletörődnek, szülik a gyerekeket. Látom, hogy a nagyon hierarchikus rendszer miatt igazi tehetségek hogyan kallódnak el és ragadnak bele egy élethelyzetbe / pozícióba. És az is kiderül egy-egy beszélgetés alkalmával, hogy nem igaz az általunk vélt "milyen szegények ők de mégis milyen boldogak" prekoncepció amitől abszolút felmegy bennem a pumpa. Nem boldogok. Nem boldogok mert pontosan látják, hogy odamegyek és milyen telefon van a kezemben, milyen lehetőségeim vannak csak azért mert a XX. századi Európába születtem, és azt is tudják, hogy valószínűleg soha nem tudnak majd olyan életet teremteni maguknak amit látnak. És ettől iszonyatosan boldogtalanok. Mit mondasz egy olyan embernek aki amúgy lehet h még sokkal jobban el is végzi a munkádat mint te itt, és közben van egy idióta főnöke aki hülyébb mint ő csak magasabb kasztba született, keres átszámolva 40e ft-nak megfelelő rúpiát és délelőtt 11-től éjfélig dolgozik? 

Tudom, persze, lehet arról moralizálni, hogy a kiszervezés nélkül ennyi munkájuk se lenne, ésatöbbi ésatöbbi, én sem vagyok virágfüzéres hippi...de azért élesben látni ezt és megkapni ezeket a kérdéseket kicsit más szituáció, mint egy budai lakásban kedélyesen elcseverészni az élet dolgairól egy rozéfröccsel a kezünkben (ugye fujj a romkocsmás értelmiségiek.... :D) Ha valakinek van ezzel kapcsolatban gondolata, vagy másképp látja a dolgot, nagyon szívesen beszélgetek vele erről...kinyithatunk egy rozét is :)

2., Néha úgy tűnt, hogy mindent túlparázok, de higgyétek el olyan volt ez mint egy 5 hetes kommandós kiképzés (legalábbis vm ilyennek képzelem :D): az érzékeid kiélesednek, az idegeid állandóan megfeszülve, folyamatosan figyelsz a legapróbb dolgokra is: stresszhelyzet egy utcán átkelés, egy hangosabb szó, egy utazás, oda visz-e, nem oda visz-e, elad útközben, becsap, átver, nem érted mit mond, nem érted miért veszi el az útleveledet, fehér nő vagy akiért valljuk be nem igazán repesnek a helyiek (ez újabb portenciális problémák eredője lehet: mit veszel fel, eléggé eltakartad-e a testedet, hogyan nézel rá, ránézel-e egyáltalán, stb) Szóval nagyon sok inger ér és folyamatosan szelektálni kell, ez pedig iszonyatosan fárasztó. Nem mondom, hogy nagyon hardcore utazó lennék (a helyi kompra pl biztosan nem szálltam volna fel mert nekem ez már orosz rulett szintű) de azt gondolom, hogy egy egészséges óvatosság nem árt, ezen keretek között pedig mindent simán kipróbáltam. 

1 komment

Hazafelé...

2013. március 23. 20:49 - MiniBab

Sziasztok,

úgy látszik, hogy a hazaérkezésemmel nem a meleget, hanem az indiai módit viszem, ugyanis a Lufthansa sztrájkot hirdetett mára. Remélem jól kisztrájkolják magukat a németek, aztán visszamennek szépen rendben dolgozni és ez a holnapi járatomat már nem érinti...

Mindenesetre bőröndök összepakolva (valamit elrontottam a vásárlással mert beleférnek a cuccok a poggyászomba :)), szükséges dolgok kikészítve, még megyek be az irodába, aztán este indulok a reptérre.

Nagyon jó lesz hazamenni, de nem mondom, hogy repesek a boldogságtól. Ez az 5 hét elég volt arra, hogy megszokjam az "itteni" életemet, és ha csak pár pillanat erejéig ugyan, de majd a régi legyen új és kicsit szokatlan. A végső konklúziót majd megírom később, a blog zárásakor, de addigis aki szeret utazni vegye fel a listájára Tamil Nadut, mert gyönyörű hely nagyon kedves és rendes emberekkel :)))

Puszik! Otthon találkozunk :)

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása