Jesszusom, semmit nem láttam még a városból de máris imádom! - gondoltam ezt a megérkezésünk után fél órával.
Aztán bolyongtunk pár órát a szűk utcákon, és teljesen elvesztem: még most sem tudom merre vagyok arccal � Hogyan is lehet ezt leírni: hunyd le a szemed (jó ne, mert úgy nem lehet tovább olvasni) képzelj el egy kis kávézót ahova fiatal pasiktól az idős nénikig mindenki betér felhörpinteni egy espressot, ahol a kávé olyan rövid, hogy szinte csak összekoszolják vele a csészét, és olyan erős, hogy mikor felhajtod a szíved megáll egy pillanatra de csak azért, hogy utána a város lüktetésével egy ütemben induljon ujra. Aztán képzelj el egy pékséget, ami "sima" töltelék nélküli leveles tésztás csigát árul, de olyat hogy szégyelled magad az összes eddig előállított péksüteményt helyett, majd ezután megkóstolod a kardamommal es vaníliával ízesített ricottával töltött, pehelykönnyű és roppanós tésztájú sfogliatellét és biztosan tudod h van isten! Aztán még képzelj el egy csodálatos templomot is, meg egy mosolygós hentest is, sőt, mellé még friss halas boltot is ahol az áru konkrétan még él. Majd elképzelhetsz egy családi pizzériát is, ahol apa és fia sütik az összesen két féle pizzát (Margarita és Marinara ami paradicsomszósz, oregánó, fokhagyma és olívaolaj), olyan pizzákat amik után röhögve-sírva gondolsz az összes articsókás meg minden flinc-flanccal megpakolt tésztakorongokra. Na ha ez mind megvan, akkor az egész csomagot szorozd meg ezerrel mert ezt így egyben megkapod konkrétan minden egyes sarkon!
Szóval Nápoly marhára nem vár, nem finomkodik, hanem éli az életét, és ha felveszed a ritmust szívesen lát. És igen, koszos, kopott, szemetes, lepukkant, totál gáz, de ezt egyszerűen észre se veszi az ember, vagy ha igen akkor magas ívben tojik rá (nem tudom amugy h miért, de tényleg)
oke persze az első 5 percben majdnem elütöttek vagy 6x, meg a nápolyiak nagy többsége nem beszél angolul meg ilyenek, de ez tényleg kit izgat...�
Ha esetleg a sok édesség miatt kialakult hipergyorsan ölő diabétesz okán megpurcannék, akkor ki lenne plakátolva a helyes kis gyászhirdetésem:
A kék lavórokban angolnák, homárok és tarisznyarákok nyüzsögtek:
Aktuálpolitikai szereplők a betlehemesek utcáján:
Palazzo dello Spagnolo (bővebben itt: https://it.m.wikipedia.org/wiki/Palazzo_dello_Spagnolo), bár a homlokzatot felújították, másol hullik szét az egész ház. Volt szerencsénk egy ilyen ajtó mögé benézni: hatalmas belmagasságú előtér, hulló vakolat, reneszánsz tükrök, ókori szobrok replikái és buja növények olyan stílusosan elrendezve, hogy bármelyik belsőépítész dobott volna egy hátast...hihetetlen, hogy ez ennyire a vérükbe van)
És végül a marinaram és én (scusi, 3 óra alvással tolom ezt a napot)
Azóta már egy hajvágáson túl, és még egy esti kávézáson innen, szóval majd jelentkezem!
Puszik! �
