Sziasztok!
A mai programunk Mahabalipuram meglátogatáse volt, ami a Világörökség részét képezi, így ez a hely valóban híres :) Mahabalipuram, vagy Mamallapuram egy 7.századi kikötőváros, mely kb 60 km-re fekszik Chennaitól, így nagyon jó volt kicsit kiszabadulni a városból. Nagyon sok anyagot találtok róla a neten, így ha nem baj, mutatom inkább a képeket :)
Vízhordó lányok:
Maga a város három helyszínen terül el, ez az első rész amit meglátogattunk. Amúgy elég vicces ilyen helyekre bemenni, mert nem kis diszkrimináció éri az ide tévedő turistát: a helyieknek ingyenes a belépés, külföldieknek 250 rúpiát kóstál. Ezért cserébe viszont nagyon jól megfigyelhetjük az indiai bürokrácia egy kis szeletét: megkapod a belépődet, azt aláírja a bácsi, majd a kapuban álló ellenőr lepecsételi, aztán a második helyszínen is kapsz egy pecsétet, majd a 200m-rel odébb lévő kapuban is áll valaki pecséttel a kezében. És ez így megy tovább ... :)
A második helyszín felé közeledve gyakorlatilag egy bazársoron találtuk magunkat, ahol természetesen mindenki el akar adni valamit, mindenki jön utánad, hogy vegyél ezt, vegyél azt. Viszont legnagyobb megelégedésünkre azt láttuk, hogy uezt csinálják egymás között, tehát az indiai turistákkal is, úgyhogy ezúttal nemcsak nekünk járt a külön figyelmesség :)
Kitaláljátok, hogy ez micsoda? :) Várom az ötleteket ...
A második helyszín a tengerparton fekvő templom. Szerencsére itt fújt a szél, volt egy kis légmozgás, így elviselhető volt a kb 35 fok. (Tudom-tudom, ti meg otthon havat lapátoltok...megmondom őszintén, hogy el sem tudom képzelni, hogy most tél van :))
Kép a templomról nélkülem...
.... és velem:
Majd következett a harmadik helyszín, ahol az elefántos faragás előtt fotózkodtunk. Maga a véset háromszor ilyen hosszú, és ebből az egy kösziklából faragták ki, a 2004es cunami több társát elmosta, megrongálta, de ez a templom és a véset ép maradt (csodásan festek ebben a kendőben, de legalább nem kapok napszúrást, és nem is néznek meg annyian...mert itt azért kezdtem érezni, hogy attrakció a fehérnép)
És végre van bocis képem is! :) Eddig csak elsuhantunk a tehenek mellett, így nem tudtam fényképezni, de most va, és természetesen szemétből evős tehén, bár itt jómódban élnek mert dinnyehéjat ehetnek, nem kell beérniük a chipses zacskóval. Amúgy az első pár nap tényleg az összes közhellyel találkozik az ember: szemétből legelésző tehén, utcán lóbálósvasalóval vasaló öregemberek, tömött buszok, teherautó platóján utazó helyiek, csodaszépen felöltöztetett kisgyerekek....minden van. Persze nagyon jó fotótémák lennének, de egyelőre csak autóból sikerült őket látom :( Gábor is szeret fotózni, úgyhogy lehet h ráveszem, hogy szombaton kódorogjunk egyet cél nélkül és csak fényképezgessünk...
A hely egyik nevezetessége, a billenő kőszikla, amit mindig valakinek tartania kell, úgyhogy én is beálltam kicsit :) Trükkös fotó, nem igaz? :)
Ekkorra már elég rendesen elfáradtunk, főleg a nagy melegnek köszönhetően, így vettük a sátorfánkat, és elindultunk vissza a városba. Hazafelé még útbaejtettük a krokodil parkot, ahol a világ összes pontjáról összegyűjtött krokikkal találkozhattunk, mindössze 35 rúpia fejében (kb 150 huf).
Krokik egymás hegyén-hátán:
És a zöld trutymóban:
A krokodilok után már végképp kitikkadva visszaindultunk a hotelbe, így zárom is a mai bejegyzést, mégpedig furagyümölcs-zöldség kalauzunk következő delikvensével, a keserű tökkel (igen, ez tök)
Természetsen a kollégákról is készítek fotót, és töltök fel, de eddig nem sikerült őket lefényképeznem, valahogy soha nem jut eszembe :( De mindenképpen bepótolom :)
Nektek és kitartást a tél végéhez!
Kriszti, többiek akik olvastok az irodából: képzeljétek el láttuk a CMA irodáját (a többieknek: a CMA CGM hajóstárasaság a legnagyobb konkurenciánk), lefotózni sajnos nem tudtam, de sokkal kisebb mint a miénk :)
