Sziasztok!
Szóóóval, hol is kezdjem...kicsit hangolódjatok, és hallgassátok ezt, utána mesélek:
Szóval megvettük a jegyeket még hétfő délelőtt, és a péntek már a nyakunkon volt mire egyáltalán felfogtam, hogy valami nagyon nagyon jó fog történni velem a hétvégén: megyünk az Andamán szigetekre :)))
Sok pihenésre nem volt idő, kb két óra alvás után összekészülődtünk, és hajnali 3kor már robogtunk ki a reptérre, majd a következő pillanatban már az Air India járatán ültünk. Az út kicsit izgalmasan indult, mert a beszállás után pár perccel vm füst szerű képződmény kezdett ömleni az utastérbe, de mint kiderült, aggodalomra semmi ok, csak bekapcslolták a légkondit. (oké, tudom, ez iszonyat béna, de - hiába repültem már sokat - azért egy indiai gépen elég sok mindenre elkezd figyelni az ember amire addig magasról tett) A lényeg, hogy 2 óra repülés után leszálltunk Port Blairben: tipikus kis szigeten kis reptér, tényleg mint a filmekben. Van egy leszállópálya, aztán rét, aztán egy kb Érd-alsó méretű terminál :)
Az engedélyünket szerencsére elég hamar megkaptuk, főleg ahhoz mérten, hogy egy nagyszerű process map-et lehetne felrajzolni a következő procedura alapján: az egyik hivatalnok a kezedbe nyomja a formanyomtatványt, amit kitöltve visszaadsz neki az útleveleddel. Ezt elviszi Hivatalnok-Egyeske Hivatalnok-Ketteskéhez, aki megnéz rajta valamit, majd visszaadja Egyeskének aki odaadja Hármaskának, aki szintén akkurátusan megnézi, majd ír rá egy hatjegyű számot, amit a mellette ülő Négyeske tüzetesen megvizsgál és belenyomja a bélyeget az útleveledbe, amit visszaad Hármaskának az engedéllyel együtt, és itt bezárult a kör, mert megkapod a papírodat...és ez nem vicc, komolyan ez megy!!!
Na de kit érdekelnek az indiai bürokrácia legmélyebb bugyrai, amikor vár ránk egy csodálatos sziget. Így hát irány szállást keresni, merthogy azt nem foglaltunk előre...mint utóbb kiderült, ez elég nagy hiba volt, mert az összes szálloda teltházzal üzemelt, de végül - a közben két napra felbérelt - tuktukosaink találtak nekünk egy tengerparti és méregdrága szállodát (ahol 3an aludtunk végül egy szobában...koli-feeling, nyenyenyeee :))
A szobák elfoglalása után elindultunk megszerezni a másnapi kompjegyeket, hiszen a fő uticél Havelock sziget volt. Persze ide se foglaltunk előre jegyet, mert ugye azt ki hiszi el h egy ilyen kis szigeten minden fullon van...természetesen ebből egyenesen következett, hogy NINCS jegy másnapa. Kérdeztük, hoyg "de biztos?". "Biztos"....tutiiii????? könyörgöm....a harmadik nekifutásra amikor már régen a D terven gondolkoztunk, eszembe jutott egy mentőötlet, és megkérdeztem, hogy ha idejövünk kora reggel, akkor meg tudják-e nézni hogy valaki lemondta e a legyét....nah, ezt az összetett kérdést az első ablakban ülő hölgy már nem tudta feldolgozni, úgyhogy elküldött a harmadik ablakban ülő kollégájához, akinek újfent elmagyaráztam mindent.... éééés, mivel Indiában a kívánságok valóra válnak, megkért hogy várjak két percet, majd közölte h kezdjem el tölteni a formanyomtatványt, mert van 4 jegy....Máig nem tudom, hogyan sikerült ezt eintézni, amikor én csak egy kérdést tettem fel, de sikerült, 10p-en belül a kezünkben volt a jegy, indulhattunk a Wandoor Beach-re, ahol megérkezésünkkor rögtön a következő tábla fogadott (valamikor a 2000-es évek elején egy ausztrál lányt a vőlegénye szeme láttára tépett szét itt egy krokodil, ebből a tragikus balesetből aztán óriási nemzetközi perpatvar kerekedett, mondván miért nincs egyetlen figyelmeztető tábla sem egy olyan helyen ahová évente turisták tömegei özönlenek. Azóta az indiai kormány kínosan ügyel a tájékoztatásra, legalábbis mi így láttuk. Amúgy elolvastam a tanulmányt a balesettel kapcsolatban: az összes biológus és helyi szakértő arra jutott, hogy valójában annak a krokodilnak soha nem kellett volna ott lennie, szóval tényleg szerencsételen baleset történt)
De őszintén, ki törődik a krokodilokkal, amikor a következő percben ez a látvány fogadja...az az igazság, hogy minden végigfutott az agyamon: hogy mennyire valószerűtlen, hogy itt vagyok, hogy mennyire csodálatos ez a hely, hogy 20 percen keresztül csak azt ismételgettük, hogy nem hisszük el....
Hogy lehet, hogy ilyen helyek vannak ezen a bolygón, és mi nem vigyázunk rá??? Itt aztán tényleg érzi az ember, hogy mi az érintetlen természet, és egyszerűen csak arra van ereje, hogy kapkodja a levegőt, és hitetlenkedjen a szerencséje végett...
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy bár a part csodaszép, a "díszletet" a 2004-es földrengés után bekövetkezett cunami alakította ilyenre. A helyiek elmondása szerint gyakorlatilag majdnem az egész partot letarolta és sajnos itt is nagyon sokan meghaltak, elvesztették otthonukat. Talán most kezd a térség kilábalni a történtekből....(ugye azóta megnéztétek, hogy az Andamán- és Nikobár-szigetek India egyik szövetségi területe, ami valójában marha messze van Indiától? :) Igazából Thaiföldhöz van nagyon közel ez a szigetcsoport, mely a Bengáli-öblöt választja el az Andamán-tengertől...és itt a vége a föci órának)
Na de lassan sikerült felocsudnunk a csodából, és bemerészkedtünk a vízbe, ami kb 30 fokos volt, de cserébe kristálytiszta és a kék minden árnyalatában pompázott
Miután kiörömködtük magunkat Wandoorban, és a parton ünneplő szülinapos helyi srácokat is megköszöntöttük, úgy döntöttünk, hogy megnézünk még egy helyet, ahol sajnos éppen apály volt, de így legalább leülhettünk a magrove-k árnyékába (és elkerülhettük a magrove erdőkben tanyázó krokodilokat is :)). Itt már kicsit fáradtak voltunk, a képen Terezával - a cseh exportos trénerrel - láthattok
Azért még felmásztunk egy hegyi ösvényen, ahonnan egy idő után megint előtűnt egy szörnyen kék, szörnyen kibírhatatlanul csodás strand, de oda már nem ereszkedtünk le. A hűségtől kitikkadva visszaindultunk a szállásra, ahol vacsi után altatás nélkül merültünk álomba, hogy másnap frissen találjon minket Havelock :)
Port Blair és Havelock között működtetnek egy normál kompot, és egy magántulajdonban levőt is, és mivel nem volt 3-3 óránk az oda-vissza útra, így még előző nap a magánkomp mellett döntöttünk, mellyel fél 10kor kötöttünk ki a kikötőben...nem túlzok, ha azt mondom, már azzal a vízminőséggel és parttal tökéletesen boldogok lettünk volna, pedig az mégcsak a kikötő volt...aztán 15 perc zötykölődés után előtűnt Ő:
Igazából nincs szó erre az élményre, és nem is nagyon tudtunk mit csinálni, csak tágra nyílt szemekkel bámultunk :)
Egy kis pihi, mondjuk így?
Később én is bementem fürödni, és készíteni pár képet:
Sajnos Szabinak csak ezzel tudom most megköszönni, hogy Ő a világ legjobb férje, és hogy bíztatott, hogy menjek, lássak, tapasztaljak :) El sem tudok képzelni olyan helyet, ahol ennél jobban hiányozhatott volna mellőlem :( Remélem egyszer majd lesz lehetőségünk visszajönni ide, és látni ezt a csodát közösen!
Sajnos az időnk eléggé szűkre szabott volt, és szerettünk volna még egy strandot meglátogatni, így másfél óra után szedtük a sátorfánkat, és átmentünk a sziget másik oldalára, snorkeling felszerelést bérelni, abban a reményben, hogy láthatjuk a korallzátonyt és a halakat. Sajnos elég hamar kiderült hogy ez hiú ábránd csupán, mivel éppen apály volt, plusz a helyi szállodák nem rontják a saját üzletüket, így nem lehet bérelni felszerelést, csak befizetni náluk egy programra. Erre már nem volt időnk, így csak a partban gyönyörködhettünk:
Pálmák a másik oldalról is:
Hmmm??? Zenét- zenét!!!
A képen egy ára szűrő sincs, a víznek tényleg ilyen a színe :O
Ez már pofátlanság :))))
Még nagyon sok mindent tudnék mesélni, de már nincs erőm, hallgatom a zenét, és az egész egy fantasztikus álomnak tűnik, melynek minden perce pillanatok alatt tovaszállt, de mégis örök emlék marad :) Nagyon szerencsés embernek tartom magam, hogy láthattam ezt és a szívem mélyén reménykedem, hogy egyszer még kiszállhatok a Makrooz-ból Havelock kikötőjében :)
Kiartást, lassan nálunk is nyár, és ahogy Gábor mondta: "tisztára mint a Balaton!" :))))
