Sziasztok,

A címet Lacinak ajánlom, mert a mai bejegyzésben szerintem érinteni fogom azokat a témákat amikkel kapcsolatban az utolsó kommentjét írta: iroda, elrendezett házasság

Szóval, az oktatás úgy néz ki, hogy a szabad ég alatt ülünk, mindenkinek van egy kis kupaca, körülöttünk tehenek legelésznek, és én a kör közepén jeleket rajzolok a homokba ... :)))) jó, ez csak vicc volt :) Az iroda kb fél órányi útra van a hoteltől, egy 12 emeletes épület, amiből 6 emeletet foglalnak el a Maersk-es dolgozók. A tréning szobám a második emeleten van, egy nagy tágyaló gyakorlatilag, tehát hatalmas kivetítőre vetítem ki a laptopomról az anyagot és mutogatok előtte a már említett megnyalogatott tollammal :) Gyakorlatilag úgy kell elképzelnetek, hogy minden munkafolyamathoz amit otthon csinálunk, előre megírtunk egy nagyon részletes "használati utasítást", a tréningen viszont nem ezeket olvasgatjuk, hanem kb elmondom hogy miről szól ez a folyamat, és főleg a logikai kapcsolatokra helyezek hangsúlyt, azt próbálom beléjük verni. Az indiaiak amúgy nagyon feladat orientáltak, szóval a kihívás az, hogy hogyan tanítsd meg őket gondolkozni. Nagyon jók az elméleti részekben, simán bevágják akár egy szövőgép 200 oldalas használati utasítását is, de megáll a tudomány, ha valami olyan probléma adódik ami nincs leírva. Szóval a kreatív gondolkodást kell segítenem. A segédanyagokkal már volt némi probléma az első napon, mert hiába igérték meg érkezésünk előtt pár héttel, hogy lesz post-it, mágnes tábla, toll amivel a táblára tudok írni, falra ragasztható papír, stb, pesrze semmi nem volt...és még második nap sem ... :) Mostmár viszont van mindenem, egyedül az hiányzik, hogy mindenki előtt legyen egy számítógép, de ezt is megoldjuk: az én gépemen dolgoznak...

A mai napom amúgy egy kicsit kétségbeesetten indult, mert Jacqueline ért be elsőnek, és közölte, hogy készített nekem egy indiai édességet. Az édesség kurkumával főtt rizs volt, ami meg volt locsolva citromlével, és ehhez kb 0.5x0.5x0.5 centis kockákra vágott fűszeres krumplit kevertek, amitől az egész kellemesen savanykás - fűszeres lett. Szóval édes ízt keresve sem lehetett találni benne, de azért finom vlt. A lényeg, hogy előkapta ezt az ételt, meg a zsebéből egy kiskanalat és mondta hogy kóstoljam meg. Viszonylag gyorsan végiggondoltam, hogy ebben a helyzetben egyszerűen képtelen vagyok visszautasítani, és még az is elég nagy bunkóság, ha lefertőtlenítem a kanalat, úgyhogy mosolyogtam, elmormoltam egy Miatyánkot, elvettem a kanalat, és megkóstoltam az ételt...ééééés igen, még mindig élek, sőt, finom volt, sőt, nem is lett tőle semmi bajom (eddig :))

Úgy tűnik, hogy Indiában minden kívánsága teljesül az emberek: tegnap írtam, hogy szeretnék többet megtudni a házasságkötésről, erre ma kérdezem Abdult, hogy miért ért be ilyen korán az irodába. Mondta, hogy ebédelni volt az egyk barátjával, akinek most volt az esküvője. Mint kiderült, ez egy szerelmi házasság a szülők tudtával ugyan, de engedélye nélkül köttetett. Azt magyarázták, hogy ez a pár megtehette ezt mert van biztos állásuk, és jól is keresnek, már elköltöztek otthonról. Szóval egyszerűen összeházasodtak és kész, majd ha lecsillapodnak otthon a kedélyek, akkor megkérdezik még egyszer anyukát-apukát, hogy még minidg nem tetszik-e nekik a dolog...hátha utólag beleegyeznek. Ami szintén kiderült számomra, hogy nem igazán a kasztokról van szó manapság, hanem inkább arról, hogy különböző vallásokhoz tartozó lányok és fiúk nem léphetnek házasságra egymással. Abdul ezután elmesélte, hogy neki is van egy barátnője akivel 5 éve vannak együtt (ez alatt azt értsétek, hogy a legintimebb ami köztük történt, hogy ültek a padon egy parkban és megfogták egymás kezét) és valószínűleg még két évet kell várnia rá, merthogy akadt egy kis probléma: Andul muszlim, a lány hindu, a szüleik tdnak a szerelemről, de nagyon kiakadtak amikor megtudták. Persze miután kicsit elült a vihar, elkezdődtek a tárgyalások, de úgy néz ki, hogy nem nagyon közeledik a két család álláspontja, ezért a lány szülei elkezdtek másik vőlegény után nézni. Viszont a lány jövőre már 27 lesz, így lassan kifut a kiházasítható korból, szóval valamit lépni kell, így az egész kis csapat, mostmár velem egyetemben azért izgul, hogy ne találjanak megfelelőbb partnert a lánynak.

Szóval szorítsatok Ti is Abdulért velem együtt! :) Én most elteszem magam holnapra. Puszik

Ui: ma kimosattam a ruháimat, amiket reggel el is vittek, azóta azonban nem találkoztam velük, holott Gábor már rég megkapta őket élére hajtogatva....mármint a sajátjait...de már nem aggaszt, sőt, úgy általában véve az utóbbi egy hétben csak az húzott fel ha hazai híreket olvastam a neten :)