Sziasztok!

Az, hogy ma kaptunk egy igazi szeletet Indiából, tény :) A hotel és az iroda kényelmes kis burkából kilépve belevetettük magunkat a "sűrűjébe", vagyis a bazárba ...

Megbeszéltük a többiekkel, hogy du 3kor találkozunk a hotelben, és onnan irány - Horány helyett - a bazár! Sajnos a buszozás kimaradt, de talán majd legközelebb. Most fogtunk két tuktuk-ot, és már robogtunk is a Pondy Bazaar felé. Ez gyakorlatilag egy nagyon hosszú utca, ami mentén kis bodegákból és boltokból lehet vásárolni.

Az a nagy ember a bal szélen Gergő. Vele azért elég biztonságosan meg lehet jelenni bárhol, és ha pénzt kérne minden elkerekedő szemért és rámeredő tekintetért, azt hiszem, már milliomos lenne :)

Hatalmas előny volt, hogy jött velünk Abdul és a csajok, öröm volt nézni ahogy alkudtak. Nekem csak ki kellett választani hogy mit akarok, és szépen lealkudtak mindent :) Fantasztikus volt közelről figyelni ezt a "harcot", ahogy cserfesen kérik a jobb árat, majd ezek után az eladó látszólag megsértődik, de aztán végül persze sikerül meggyőzni és alapvetően mindenki boldog :)

Szóval 2,5 óra leforgása alatt kb 3e HUF-ért vettem két papucsot, két ruhát, egy szoknyát, és 5 telefontokot :) Ha nem a csajokkal megyek akkor sztem ennek a dupláját kérik mindenért. Mondjuk később kiderült, hogy olcsó húsnak híg a leve, mert a ruhák egészen érdekes fazonúak (pl itthon vettem csak észre, hogy az egyik válla kb 2 cm-rel rövidebb mint a másik....)

A legérdekesebb dolog ami a bazárban történt, hogy megjelent két száriba öltözött férfi. A lányok adtak nekik 10 rúpiát, és áldást kértek tőlük, majd ránk is, amiért természetesen mi is kifizettük a pénzt. Utána Jaquie elmagyarázta, hogy ők homoszexuálisok, és Indiában ezt nem nagyon tolerálja a társadalom, így nem kapnak munkát sehol. Viszont az utca embere, együttérzése jeléül kéri az áldást tőlük, hogy azért cserébe tudjanak nekik egy kis pénzt adni.

Ő nem az, csak virágokat árul:

2,5 óra után már kezdtünk kicsit fáradni, de bementünk egy szárikat áruló boltba, ahol mutattak egy csodálatosan gyönyörű szárit 1200 rúpiáért, amit simán le lehetett volna alkudni mondjuk 800-900 rúpiára, ami kb 3600 HUF egy 1,5x5m-es félselyem anyagért...én már tökéletesen boldog lettem volna ezzel, de a csajok közölték hogy ez oltári drága és jobbat tudnak kb 600-ért. Úgyhogy kikötöttünk egy kb 10 emeletes áruházban, ahol csak egy emeletet a selyem szárik foglaltak el

Sajnos a minőségük nem volt olyan, mint az első helyen, így végül nem vettünk semmit. De a móka csak ez után kezdődött: Jabeena mondta, hogy neki be kellene vásárolnia, és a 6. emeleten van rendes élelmiszer osztály. Csak 10p az egész és mehetünk, úgyhogy felugrottunk a 6.-ra. Ami ott fogadott az valami eszméletlen. Az biztos, hogy a tömegről alkotott elképzeléseimet teljesen át kellett értelmeznem. A polcok között alig volt két embernyi széles hely, amit természetesen el is foglaltak annak rendje és módja szerint, tehát gyakorlatilag egy közelharc árán kerülhettél közelebb a célodhoz...plusz, a legfőbb törvény szerint kellett közlekedni: ha nem mozogsz, meghaltál. Menni kell, sodródni kell, és akkor talán le tudsz marni a polcról egy csomag kekszet menet közben :)

Ez pl itt egy szellős kis sorocska, igazából senki nincs benne (helyi viszonyokhoz képest egészen a senki földje :))

Ez azért már alakul, ez ugyanis a pénztár. Arra nem sikerült rájönnöm röpke 20p várakozás alatt sem, hogy honnan tudjk h ki kinek fizet, ki mennyit fizetett, és kinek kell visszaadni a visszajárót...

Ezt meglátva gondoltam jobb lesz nekem ha a lépcsőnél várok. Hahaha, naaagy-nagy taktikai hiba! Igaz, hogy sokkal kevesebben voltak, de legalább szépen sorokba tudtak rendeződni hogy egytől egyig jól megnézzenek, merthogy fehér ember erre bizony nem nagyon jár :) Két velem egykorú srác pl a lépcsőház falára akasztott méretes tükörből fényképezett, és úgy vihogtak mint két 14 éves kamaszlány :))

Úgyhogy gyakorlatilag amikor Jabbee megjött, lemenekültünk a kijárathoz, ahol a kiállítási tárgy funkcióm ugyan nem szűnt meg, de legalább ott volt Gábor is, és le tudtunk ülni a lépcsőre. Talán látjátok, hogy az a mosoly már nem igazán őszinte :))

Mindezek után úgy intettünk le egy tuktukot hogy azt hittem nem érhet meglepetés, dehát tévedni emberi dolog: költséghatékonysági okokból a következő szituáció állt elő (a tuktukkal együtt): 1 tuktuk, 1 sofőr, 5 utas inklúzíve Gergő, aki sztem 2,5-es szorzóval számolható :) Szóval egymás hegyén-hátán beszuszakoltuk magunkat hátra 4en, Adbul pedig a sofőr ölében majdnem, de elöl foglalt helyet :)

Mindezekkel együtt, és talán pont ezért, ez a nap tökéletes, és felejthetetlen élmény marad! :)

Puszi & jó éjt!

Ui: Jah, és a legnagyobb attrakciót még nem is említettem: átkeltünk egy 2x3 sávos indiai úton!!!!!! sikerült, megcsináltuk, és még egyben vagyunk :)))

Ui2: Jaquie, if you read this just let me thank you again for this fantastic day :)) It was a pleasure! :)