Sziasztok!

A vasárnapi beszámolóval még adós vagyok, és a címmel ellentétben egyáltalán nem volt pihenős. Majd pihenek otthon, itt most mozgalmasra tervezzük a hétvégéket.

Szóval az eredeti terv az volt, hogy csatlakozom Gáborhoz, (akinek a hobbyja a madármegfigyelés) és elutazunk a Pulicat Lake-hez, ami egy kb Velencei tó nagyságú tó, sok madárral rajta...A hely egyetlen problémája, hogy elég messze van, kb 100km-re Chennai-tól, Tamil Nadu tartomány határán. Gábor szerencsére előző nap megrendelte az autót, kialkudott egy jó árat, és a diszpécseres még vissza is kérdezett, hogy "a pelikános tó?". Szóval teljes nyugalomban vártuk a taxit.

Természetesen a sofőr fél órát késett, de ez már a napi rutinhoz tartozik. A gondok akkor kezdődtek, amikor észrevettük, hogy egy általunk nem ismert angol nyelvjárást beszél :) plusz fogalma sincs h hova megyünk...persze egy indiai belehalna ha ezt be kellene vallania, úgyhogy elindultunk, és gondoltuk majdcsak kikeveredik a főútra, onnan meg egyenesen visz az út a tó felé. 20p és 8 km városban kavargás után kikötöttünk a taxisok telephelyén, ahol odahívott még vagy 8 taxisofőrt, hogy megkérdezze hol is van ez a tó. A türelmünk azon a ponton fogyott el végleg, amikor 10p tanácskozás után közölték, hogy akkor ez egy Chennai térkép, ugye? Mondtuk, hogy nem, ez egy egész tartományi térkép, de felejtsék el, nem megyünk a tóhoz, hanem Chennai-on belül is van egy tó, oda menjünk inkább. Újabb 10p-es diskurzus következett, de legalább ennek végén már elég határozottan mondta a sofőr, hogy tudja, hogy hol van, úgyhogy arrafelé vettük az irányt.

A chennai tavat elsőre sikerült megtalálni, láttunk sok szép madarat, plusz a madárhatározót látva a sofőr fejében is világosság gyúlhatott, mert mondta, hogy tud egy helyet ahol madarakat lehet nézni. Kérdeztük hogy ugye nem állatkert. Mondta, hogy nem, kb 30km-re van innen, úgyhogy úgy döntöttünk, menjünk! az 50.km-t elhagyva azért megkérdeztem, hogy nagyon messze vagyunk-e még. "áááá, innen márcsak 10km" - jött a válasz. Egy szó mint száz, az a hely pontosan 80km-re volt a chennai tótól, dehát 50km ide vagy oda, Indiában mit számít...

 Nagyon jó volt látni amúgy a vidéki tájat és amikor Gábor meglátta a plakátot, akkor mondta, hogy tuti jó hely lesz, mert erről már olvasott. 1,5 óra zötykölődés után végül megérkeztünk Vedanthangal-ba ami a földi madárparadicsom :)

 Belépve nagyon nagyon kultúrált környezet, és egy hatalmas tó fogadott minket, amiből mindenhol fák álltak ki, melyeken egész madár-kolóniák fészkeltek. Eszméletlen látvány volt az a rengeteg madár, bár szabad szemmel csak pontoknak tűntek az ágakon, szerecsére Gábornál volt távcső (kettő is) úgyhogy "közelről" is megfigyelhettem a madarakat. Nagyon szépek voltak, Apa, neked biztos tetszett volna :)

(Papa, ez a maxi zoom-mal, és még az Instagram is butított rajta, szóval nem rossz ez a kis gép :))

Az ösvény, amin - ha körbe nem is - de a tó felét bejárhattuk:

És közben lesifotóztam is ... szeretem ezt a képet, sok minden benne van ami miatt Indiával kapcsolatban számomra nehéz nyilatkozni. Láttam pár olyan dolgot ami nekünk nyugat-európaiaknak nagyon egzotikusnak és varázsosnak tűnik, közben pedig ezek az emberek egészen egyszerűen nyomorognak. Tudom, India sokak fejében úgy él, mint a misztikum országa, és menő idejönni hippi hátizsákos turistaként, bevonulni egy ashramba megtalálni a lelki békénket, de minél többet vagyok itt és minél több ilyen képet látok, annél jobban azt gondolom, hogy ez álságos. Nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy agyatlanul végigkattintgatom ezt az 5 hetet...nagyon nehéz megfogalmazni, de itt aztán pontosan látja az ember hogy mi a szegénység, a kilátástalanság, a kirekesztettség...és a legtöbb amit tehet h szépen bekussol és alázattal itt van, figyel. //aktuális világmegváltás vége// 

Az a jó, hogy mivel elég olcsó a jegy - 5 rúpia, kb 20 HUF - ezért nagyon sok helyi is jár ide. Sok fiatal párt láttunk, valószínűleg kedvelt randihely a tó :) Plusz belefutottunk egy iskolai csoportba, ahol próbáltam fényképezni, de szó szerint megrohantak a gyerekek :)

A madarak miatt és az emberek miatt is nagyon tetszett nekünk ez a hely, mert itt tényleg igazi látványosság voltunk. Mindenki köszönt, kérdezte honnan jöttünk, a kisgyerekek szüleik unszolására kezet fogtak velem, szóval ha ezt tudom, akkor sminkbe vágom magam és kiöltözöm a tiszteletükre :))) Na jó, ez csak vicc, de tényleg úgy éreztem magam mint valami sztár :))

Ezek után elég fáradtan, de élményekkel - és Gábor pár új fajjal - gazdagabban elindultunk hazafelé.

Még beteszek egy szombati riksás képet, itt mégcsak 4en ülünk lányok hátul :)

Ma lesz igazi indiai hennám, mert Jabeena megigérte, hogy bejön egy fél órával előbb, és elkészíti nekem :) már nagyon izgatott vagyok, nagyon várom...majd jönnek a képek arról is :)

Szép napot mindenkinek!