Sziasztok!

Az, hogy ma kaptunk egy igazi szeletet Indiából, tény :) A hotel és az iroda kényelmes kis burkából kilépve belevetettük magunkat a "sűrűjébe", vagyis a bazárba ...

Megbeszéltük a többiekkel, hogy du 3kor találkozunk a hotelben, és onnan irány - Horány helyett - a bazár! Sajnos a buszozás kimaradt, de talán majd legközelebb. Most fogtunk két tuktuk-ot, és már robogtunk is a Pondy Bazaar felé. Ez gyakorlatilag egy nagyon hosszú utca, ami mentén kis bodegákból és boltokból lehet vásárolni.

Az a nagy ember a bal szélen Gergő. Vele azért elég biztonságosan meg lehet jelenni bárhol, és ha pénzt kérne minden elkerekedő szemért és rámeredő tekintetért, azt hiszem, már milliomos lenne :)

Hatalmas előny volt, hogy jött velünk Abdul és a csajok, öröm volt nézni ahogy alkudtak. Nekem csak ki kellett választani hogy mit akarok, és szépen lealkudtak mindent :) Fantasztikus volt közelről figyelni ezt a "harcot", ahogy cserfesen kérik a jobb árat, majd ezek után az eladó látszólag megsértődik, de aztán végül persze sikerül meggyőzni és alapvetően mindenki boldog :)

Szóval 2,5 óra leforgása alatt kb 3e HUF-ért vettem két papucsot, két ruhát, egy szoknyát, és 5 telefontokot :) Ha nem a csajokkal megyek akkor sztem ennek a dupláját kérik mindenért. Mondjuk később kiderült, hogy olcsó húsnak híg a leve, mert a ruhák egészen érdekes fazonúak (pl itthon vettem csak észre, hogy az egyik válla kb 2 cm-rel rövidebb mint a másik....)

A legérdekesebb dolog ami a bazárban történt, hogy megjelent két száriba öltözött férfi. A lányok adtak nekik 10 rúpiát, és áldást kértek tőlük, majd ránk is, amiért természetesen mi is kifizettük a pénzt. Utána Jaquie elmagyarázta, hogy ők homoszexuálisok, és Indiában ezt nem nagyon tolerálja a társadalom, így nem kapnak munkát sehol. Viszont az utca embere, együttérzése jeléül kéri az áldást tőlük, hogy azért cserébe tudjanak nekik egy kis pénzt adni.

Ő nem az, csak virágokat árul:

2,5 óra után már kezdtünk kicsit fáradni, de bementünk egy szárikat áruló boltba, ahol mutattak egy csodálatosan gyönyörű szárit 1200 rúpiáért, amit simán le lehetett volna alkudni mondjuk 800-900 rúpiára, ami kb 3600 HUF egy 1,5x5m-es félselyem anyagért...én már tökéletesen boldog lettem volna ezzel, de a csajok közölték hogy ez oltári drága és jobbat tudnak kb 600-ért. Úgyhogy kikötöttünk egy kb 10 emeletes áruházban, ahol csak egy emeletet a selyem szárik foglaltak el

Sajnos a minőségük nem volt olyan, mint az első helyen, így végül nem vettünk semmit. De a móka csak ez után kezdődött: Jabeena mondta, hogy neki be kellene vásárolnia, és a 6. emeleten van rendes élelmiszer osztály. Csak 10p az egész és mehetünk, úgyhogy felugrottunk a 6.-ra. Ami ott fogadott az valami eszméletlen. Az biztos, hogy a tömegről alkotott elképzeléseimet teljesen át kellett értelmeznem. A polcok között alig volt két embernyi széles hely, amit természetesen el is foglaltak annak rendje és módja szerint, tehát gyakorlatilag egy közelharc árán kerülhettél közelebb a célodhoz...plusz, a legfőbb törvény szerint kellett közlekedni: ha nem mozogsz, meghaltál. Menni kell, sodródni kell, és akkor talán le tudsz marni a polcról egy csomag kekszet menet közben :)

Ez pl itt egy szellős kis sorocska, igazából senki nincs benne (helyi viszonyokhoz képest egészen a senki földje :))

Ez azért már alakul, ez ugyanis a pénztár. Arra nem sikerült rájönnöm röpke 20p várakozás alatt sem, hogy honnan tudjk h ki kinek fizet, ki mennyit fizetett, és kinek kell visszaadni a visszajárót...

Ezt meglátva gondoltam jobb lesz nekem ha a lépcsőnél várok. Hahaha, naaagy-nagy taktikai hiba! Igaz, hogy sokkal kevesebben voltak, de legalább szépen sorokba tudtak rendeződni hogy egytől egyig jól megnézzenek, merthogy fehér ember erre bizony nem nagyon jár :) Két velem egykorú srác pl a lépcsőház falára akasztott méretes tükörből fényképezett, és úgy vihogtak mint két 14 éves kamaszlány :))

Úgyhogy gyakorlatilag amikor Jabbee megjött, lemenekültünk a kijárathoz, ahol a kiállítási tárgy funkcióm ugyan nem szűnt meg, de legalább ott volt Gábor is, és le tudtunk ülni a lépcsőre. Talán látjátok, hogy az a mosoly már nem igazán őszinte :))

Mindezek után úgy intettünk le egy tuktukot hogy azt hittem nem érhet meglepetés, dehát tévedni emberi dolog: költséghatékonysági okokból a következő szituáció állt elő (a tuktukkal együtt): 1 tuktuk, 1 sofőr, 5 utas inklúzíve Gergő, aki sztem 2,5-es szorzóval számolható :) Szóval egymás hegyén-hátán beszuszakoltuk magunkat hátra 4en, Adbul pedig a sofőr ölében majdnem, de elöl foglalt helyet :)

Mindezekkel együtt, és talán pont ezért, ez a nap tökéletes, és felejthetetlen élmény marad! :)

Puszi & jó éjt!

Ui: Jah, és a legnagyobb attrakciót még nem is említettem: átkeltünk egy 2x3 sávos indiai úton!!!!!! sikerült, megcsináltuk, és még egyben vagyunk :)))

Ui2: Jaquie, if you read this just let me thank you again for this fantastic day :)) It was a pleasure! :)

...mégpedig a "ma kicsit elegem van Indiából"-nap :)

Tudjátok, most vagyok itt kb két hete, és gondoltam, hogy el fog jönni ez a pont, amikor már az újdonság varázsa egy picit megkopik, esetleg egy kicsit fáradtabb is vagy a kelleténél, és a körülmények, valamint a csillagok állása is úgy alakul, hogy a végeredmény a fenti megállapítás lesz

És hogy mi az amiért lehet nem szeretni is Indiát? Lássuk:

• rendületlenül vidámak még akkor is ha valami oltári nagy hibát vétettek (ez pl marhára idegesítő egy olyan maximalista ember számára mint én....de lehet h tanulnom kellene ezt (is) tőlük)
• miért nem lehet pontosan megérkezni egy meetingre? (értsd: nem 5p vagy 20p késés, hanem meg sem jelent ma az illető)
• miért nem lehet normálisan csinálni valamit, ha már egyszer csinálják. Pl nem egy merítéssel felmosni a női mosdót, aminek egyrészt semmi értelme, másrészt az indiai nőknek szép hosszú haja van, ami kitűnően tud csíkokba rendeződni a felmosott padlón
• úgy vettem észre h két csoportra osztható a ffiak hozzáállása az európai nő tekintetében: az egyik csoport kedves, előzékeny, segítőkész, a másik legjobb esetben csak átnéz rajtam, rosszabb esetben elég bunkó. Pl tegnap lazán becsapták az orrom előtt az ajtót (nem, azt már rég' nem várom h engedjen esetleg maga előtt be, de legalább ne csessze rám a lengőajtót :))
• és miért van ebben az országban ekkora dzsuva mindenhol?????
• jah, és persze mindenki le akar húzni. hiába állapodtál meg egy - az eladó számára - nagyon jó árban (mert fehérként úgysem tudod lealkudni annyira az árat mint egy helyi), a végén jönnek a trükkök: ha többet adsz, akkor ugye ezt megtarthatja, nincs aprója, nem tud visszaadni, éhenhal a tehene-gyereke-kutyája-macskája, különbenis körbe jöttünk, megmutatott egy csomó mindent holott nem kérted, stb...ha elfogy a türelmed és határozottabban odaszólsz, érdekes h előkerül az az apró valahonnan....szóval szörnyű, hogy állandóan azt figyeli az ember hol vágják át

Nah, szóval ezek most mind elementális erővel törtek felszínre, hozzáteszem a tegnapi napomról van szó, ma már hál' istennek péntek van, jól kipihenem magam a hétvégén és megoldódik minden. Mert alapvetően India egy jó hely, az indiaiak nagyon kedvesek, csak - mint mindenhol - itt is vannak javítható dolgok :)

Holnapra bazárlátogatást tervezünk, elvisznek a kollégáim a helyi bazársorra. Azt már megbeszéltük, hogy majd kinézem mit akarok, és ők meg jól lealkudják nekem :) úgyhogy előre várom :) majd tudósítok...

Puszi és ne aggódjatok, rendben vagyok, csak átmenetileg elfogyott a lendület :)

Vanekam!

Biztosan kitaláltátok, hogy a fenti szó a Szia-t jelöli. A cím kissé költői túlzás, mert a vanekam-on kívül még kiterjed a szókincsem a nandri-ra, ami a köszönöm. És ennyi :)

Már volt róla szó, hogy rácsodálkoztak a magyar nyelv érdekességeire, és tegnap az egyik szünetben mutattam nekik egy vicces képet arról, hogy milyen nehéz magyarul tanulni. Erre kérdezték tőlem, hogy ugyan mégis mennyi írásjelet számlál a magyar ABC....bevallom becsülettel, szégyen és gyalázat de nem tudom a pontos számot, úgyhogy ondtam nekik is hogy csak egy megközelítő számot tudok mondani, mondjuk 40. Erre a következő választ kaptam: "jah, jó, mert a tamil 247-et! :))" Ezek után persze megkértem őket, hogy írjanak nekem valamit tamilul. Jabeena jelentkezett, és mivel ő Kerala-ból való (ami India nyugati partján fekszik kb egy magasságban Chennai-al), ott pedig a maleyalam nyelvet beszélik, így tamilul is és maleyalamul is írt nekem :)

Az alsó sorban éppen a nevemet írja, pontosabban annyit, hogy Orsi. Az első rész van tamilul, egészen a kis fenti fülecskés izéig, és amit éppen ír, az a maleyalam nevem...

Persze nekem is feltétlenül ki kellett próbálnom, hogy tudom-e reprodukálni az eredményt :) Mire jó a rajzszakkör? Nem volt nagy gond "lerajzolni" a nevemet, nagyon élveztem :)

Tegnap ennyi történt a tréningen kívül, úgyhogy írjatok, ha van vm általános téma amiről elfelejtettem eddig bővebben írni

Puszi

Sziasztok!

Ezennel behozom lemaradásomat, és törlesztem az adósságomat: összehoztam ma egy fotót a csapatról. Sajnos a minőség még mindig nem a legjobb, de legalább van kép, íme:

Bal oldalon áll Abdul, aki mindig Jabeena-t hecceli (mint most is, a feje fölé tarja a távirányítót), szóval balról a második Jabeena, utána gyönyörű kék száriban Gayathri, és jobb szélen Jaqueline.

Abdul a hős szerelmesünk, és a csapat egyetlen férfitagja, úgyhogy ehhez a tisztséghez méltóan néha rendre utasítja a lányokat, persze kedvesen, de azért kiosztja a feladatokat :) Jah, és excel zseni! Egyik ámulatból a másikba esem :)

Jabeena egy örökmozgó, egy energiabomba! Mindig vidám, mindig mosolyog, és minden viccben benne van. Okos, kedves, természetes, és árad belőle a fiatalos lendület :)

Gayathri akinek júniusban lesz az esküvője, ő nyugodtabb, olyan kis szemlélődő típus. És az "agyamra megy" de nagyon jó értelemben. Mert néha azt látom, hogy csak ábrándozik, nem figyel. Nah, gondolom elkapom egy kérdéssel. Erre rámnéz, kitágul a pupillája és löki a helyes választ egyből :) Úgyhogy nagyon ügyes ő is!

Jaqueline pedig a kis visszafogott keresztény tanítványom, aki mindig nagyon precízen megtanul mindent. Ő főzte nekem az ételt, és igértette meg velem, hogy Mahabalipuram-on nem veszek semmit mert az nagyon túristás hely (betartottam :))

Az a szuper, hogy mindegyiük más karakter, mindenki másban jó, és segítenek egymásnak. Nem igazán van értelme például versengős feladatokat adni nekik, mert nem nagyon versenyeznek. vagy ha igen, akkor azt együtt teszik, tehát 4en kiabálják a helyes választ egyszerre (úgyhogy nekik köszönhetem, hogy kezdek különleges képességeket kifejleszteni: pl már tudok 4felé hallani :)). Nem akarom ezt visszafogni bennük, mert ők így mondják, és inkább mondják, mint feszengjenek, ami a trénerek elmondása szerint a többi csoportban elég jellemző. Szóval néha olyan, mintha egy halpiacon lennék, de jó a zsongás....persze tudnak nagyokat hallatni amikor nem tudnak vmt, de ilyen is kell. Jól is néznénk ki ha egy hét után mindent tudnának oda-vissza :)

Ami még szuper az irodában, hogy a 13. emeleten ki lehet menni a tetőre, viszont ezt 7kor lezárják. Ma szerencsére eszünkbe jutott, és 3/4 7 körül kimentünk. Nagyon jól tettük, gyönyörűek voltak a fények, az égen telihold, és így lehetett látni a messzeségben a Bengáli-öböl vizét, mert ezüsthidat húzott rá a holdfény. Sajnos csak a teelfonom volt nálam, így megint nem sikerült értelmes képeket készítenem, de majd talán holnap....

Ezt a képet csak egy valami miatt teszem ide, és az nem a minősége,mert az botrányos. Hanem a bizonyítéka valaminek: a csajok közül ÉÉÉÉÉN VAGYOK A LEGMAGASAAAABBBBB!!!! ÉÉÉÉN!!!???!! Frenetikus érzés! Hihetetlen, nem? :)))

És végül: Chennai, rózsaszín szürkület (képzavar) és Orsi :)

Nyugodalmas jó éjszakát :)

Sziasztok!

A mai programunk Mahabalipuram meglátogatáse volt, ami a Világörökség részét képezi, így ez a hely valóban híres :) Mahabalipuram, vagy Mamallapuram egy 7.századi kikötőváros, mely kb 60 km-re fekszik Chennaitól, így nagyon jó volt kicsit kiszabadulni a városból. Nagyon sok anyagot találtok róla a neten, így ha nem baj, mutatom inkább a képeket :)

Vízhordó lányok:

Maga a város három helyszínen terül el, ez az első rész amit meglátogattunk. Amúgy elég vicces ilyen helyekre bemenni, mert nem kis diszkrimináció éri az ide tévedő turistát: a helyieknek ingyenes a belépés, külföldieknek 250 rúpiát kóstál. Ezért cserébe viszont nagyon jól megfigyelhetjük az indiai bürokrácia egy kis szeletét: megkapod a belépődet, azt aláírja a bácsi, majd a kapuban álló ellenőr lepecsételi, aztán a második helyszínen is kapsz egy pecsétet, majd a 200m-rel odébb lévő kapuban is áll valaki pecséttel a kezében. És ez így megy tovább ... :)

A második helyszín felé közeledve gyakorlatilag egy bazársoron találtuk magunkat, ahol természetesen mindenki el akar adni valamit, mindenki jön utánad, hogy vegyél ezt, vegyél azt. Viszont legnagyobb megelégedésünkre azt láttuk, hogy uezt csinálják egymás között, tehát az indiai turistákkal is, úgyhogy ezúttal nemcsak nekünk járt a külön figyelmesség :)

Kitaláljátok, hogy ez micsoda? :) Várom az ötleteket ...

A második helyszín a tengerparton fekvő templom. Szerencsére itt fújt a szél, volt egy kis légmozgás, így elviselhető volt a kb 35 fok. (Tudom-tudom, ti meg otthon havat lapátoltok...megmondom őszintén, hogy el sem tudom képzelni, hogy most tél van :))

Kép a templomról nélkülem...

.... és velem:

Majd következett a harmadik helyszín, ahol az elefántos faragás előtt fotózkodtunk. Maga a véset háromszor ilyen hosszú, és ebből az egy kösziklából faragták ki, a 2004es cunami több társát elmosta, megrongálta, de ez a templom és a véset ép maradt (csodásan festek ebben a kendőben, de legalább nem kapok napszúrást, és nem is néznek meg annyian...mert itt azért kezdtem érezni, hogy attrakció a fehérnép)

És végre van bocis képem is! :) Eddig csak elsuhantunk a tehenek mellett, így nem tudtam fényképezni, de most va, és természetesen szemétből evős tehén, bár itt jómódban élnek mert dinnyehéjat ehetnek, nem kell beérniük a chipses zacskóval. Amúgy az első pár nap tényleg az összes közhellyel találkozik az ember: szemétből legelésző tehén, utcán lóbálósvasalóval vasaló öregemberek, tömött buszok, teherautó platóján utazó helyiek, csodaszépen felöltöztetett kisgyerekek....minden van. Persze nagyon jó fotótémák lennének, de egyelőre csak autóból sikerült őket látom :( Gábor is szeret fotózni, úgyhogy lehet h ráveszem, hogy szombaton kódorogjunk egyet cél nélkül és csak fényképezgessünk...

A hely egyik nevezetessége, a billenő kőszikla, amit mindig valakinek tartania kell, úgyhogy én is beálltam kicsit :) Trükkös fotó, nem igaz? :)

Ekkorra már elég rendesen elfáradtunk, főleg a nagy melegnek köszönhetően, így vettük a sátorfánkat, és elindultunk vissza a városba. Hazafelé még útbaejtettük a krokodil parkot, ahol a világ összes pontjáról összegyűjtött krokikkal találkozhattunk, mindössze 35 rúpia fejében (kb 150 huf).

Krokik egymás hegyén-hátán:

És a zöld trutymóban:

A krokodilok után már végképp kitikkadva visszaindultunk a hotelbe, így zárom is a mai bejegyzést, mégpedig furagyümölcs-zöldség kalauzunk következő delikvensével, a keserű tökkel (igen, ez tök)

Természetsen a kollégákról is készítek fotót, és töltök fel, de eddig nem sikerült őket lefényképeznem, valahogy soha nem jut eszembe :( De mindenképpen bepótolom :)

Nektek és kitartást a tél végéhez!

Kriszti, többiek akik olvastok az irodából: képzeljétek el láttuk a CMA irodáját (a többieknek: a CMA CGM hajóstárasaság a legnagyobb konkurenciánk), lefotózni sajnos nem tudtam, de sokkal kisebb mint a miénk :)

Sziasztok,

Sokáig tartott ugyan, de nagyjából rájöttem, hogyan tudok képeket beilleszteni letérve a járt útról, kihasználva a kiskapukat és a rendszer hiányosságait ... tudjátok, olyan indiai módra :) Mivel a képek méretét nekem kellett kézzel csökkentenem, így kérlek tekintsetek el attól, hogy különböző méretűekre sikeredtek. Plusz a minőséget illetően Papa, lszi ne kapj a szívedhez, ezeknél sokkal jobb a felbontás, csak azt végképp nem tudja kezelni a honlap, úgyhogy amiket fel akartam tenni ide, azt először át kellett másolnom a telefonomra, Instagrammal lebutítani, és utána visszatenni ide, mert ez a méret már elfogadható. Szóval betöltögettem a képeket az eddig meglátogatott helyekről:

Ez a Chennai Múzeum főépülete (ebben nem az állatok voltak, hanem a modern művészetek terme, ahol volt olyan vitrin amiben a fröccsöntő gép alkatrészei valamint bazári műanyag giccs formájában a végtermékek voltak kiállítva, és ez nem vicc! )

Íme egy gyönyörű szobrocska a bronz szobrok terméből. Sajnos a hinduizmust még nem tanulmányoztam annyira, hogy tudnám kiket ábrázol a szobor, de ha valaki tudja, ne fogja vissza magát!

Véleményem szerint egy ugyanolyan gyönyörű szobor maradványa, de az udvaron a szemét között:

Persze badarság lenne kihagynom a molyrágta páva fényképét:

A múzeum után mentünk a tengerpartra, amiről nem tudok sajnos jobb fotót mutatni, de ezen is lehet legalább látni a "plááázs" méreteit (a bal szélen az a sötétkék a tenger):

A strand után következett a Kapaleesmarar Mylapore templom, ahol Sívát imádják

(ide mehettem be csak mezítláb, a kendő meg csak azért van a fejemen, mert nagyon tűzött a nap. A tipikus turistás beállásért bocsi :))

És még egy kis rész a kupolából:

És még egy szentély, amit Vivekananda Mani Mandapam tiszteletére emeltek, aki természetesen világhírű, de ha valamilyen okmál fogva mégsem hallottatok volna róla: ő hercegként született, életét mégis a szegények és az elesettek megsegítésének szentelte

Végül pedig furcsagyümölcs-kalauzunk első versenyzője a sappota, aminek (állítólag) olyan íze van mint a fügének:

Ha pedig felmerült bennetek a kérdés, hogy a templomok és szent helyek nevét honnan tudom ennyire pontosan, elárulom: általában a szünetekben szoktam beszélgetni a kis tanítványaimmal, és mindig kérdezik merre jártam, megmutatom nekik a képeket, és leírják nekem a neveket. Utána pedig megkeresem a google-on, hogy mit lehet tudni az adott épületről. Különben esélyem nem lenne... :)

Puszik, jó hétvégét, holnap is megpróbálok írni, mostmár képes beszámolót, juppppiii! :)

Még gyorsan pár képet beteszek Gábortól: ő aznap amikor mi városnézni voltunk, az Elliot-beach-en volt, ami sokkal elhagyatottabb, inkább a halászok laknak erre, ilyen kunyhókban:

A part messziről szép...

.... közelről pedig nagyon szemetes

Sziasztok,

A címet Lacinak ajánlom, mert a mai bejegyzésben szerintem érinteni fogom azokat a témákat amikkel kapcsolatban az utolsó kommentjét írta: iroda, elrendezett házasság

Szóval, az oktatás úgy néz ki, hogy a szabad ég alatt ülünk, mindenkinek van egy kis kupaca, körülöttünk tehenek legelésznek, és én a kör közepén jeleket rajzolok a homokba ... :)))) jó, ez csak vicc volt :) Az iroda kb fél órányi útra van a hoteltől, egy 12 emeletes épület, amiből 6 emeletet foglalnak el a Maersk-es dolgozók. A tréning szobám a második emeleten van, egy nagy tágyaló gyakorlatilag, tehát hatalmas kivetítőre vetítem ki a laptopomról az anyagot és mutogatok előtte a már említett megnyalogatott tollammal :) Gyakorlatilag úgy kell elképzelnetek, hogy minden munkafolyamathoz amit otthon csinálunk, előre megírtunk egy nagyon részletes "használati utasítást", a tréningen viszont nem ezeket olvasgatjuk, hanem kb elmondom hogy miről szól ez a folyamat, és főleg a logikai kapcsolatokra helyezek hangsúlyt, azt próbálom beléjük verni. Az indiaiak amúgy nagyon feladat orientáltak, szóval a kihívás az, hogy hogyan tanítsd meg őket gondolkozni. Nagyon jók az elméleti részekben, simán bevágják akár egy szövőgép 200 oldalas használati utasítását is, de megáll a tudomány, ha valami olyan probléma adódik ami nincs leírva. Szóval a kreatív gondolkodást kell segítenem. A segédanyagokkal már volt némi probléma az első napon, mert hiába igérték meg érkezésünk előtt pár héttel, hogy lesz post-it, mágnes tábla, toll amivel a táblára tudok írni, falra ragasztható papír, stb, pesrze semmi nem volt...és még második nap sem ... :) Mostmár viszont van mindenem, egyedül az hiányzik, hogy mindenki előtt legyen egy számítógép, de ezt is megoldjuk: az én gépemen dolgoznak...

A mai napom amúgy egy kicsit kétségbeesetten indult, mert Jacqueline ért be elsőnek, és közölte, hogy készített nekem egy indiai édességet. Az édesség kurkumával főtt rizs volt, ami meg volt locsolva citromlével, és ehhez kb 0.5x0.5x0.5 centis kockákra vágott fűszeres krumplit kevertek, amitől az egész kellemesen savanykás - fűszeres lett. Szóval édes ízt keresve sem lehetett találni benne, de azért finom vlt. A lényeg, hogy előkapta ezt az ételt, meg a zsebéből egy kiskanalat és mondta hogy kóstoljam meg. Viszonylag gyorsan végiggondoltam, hogy ebben a helyzetben egyszerűen képtelen vagyok visszautasítani, és még az is elég nagy bunkóság, ha lefertőtlenítem a kanalat, úgyhogy mosolyogtam, elmormoltam egy Miatyánkot, elvettem a kanalat, és megkóstoltam az ételt...ééééés igen, még mindig élek, sőt, finom volt, sőt, nem is lett tőle semmi bajom (eddig :))

Úgy tűnik, hogy Indiában minden kívánsága teljesül az emberek: tegnap írtam, hogy szeretnék többet megtudni a házasságkötésről, erre ma kérdezem Abdult, hogy miért ért be ilyen korán az irodába. Mondta, hogy ebédelni volt az egyk barátjával, akinek most volt az esküvője. Mint kiderült, ez egy szerelmi házasság a szülők tudtával ugyan, de engedélye nélkül köttetett. Azt magyarázták, hogy ez a pár megtehette ezt mert van biztos állásuk, és jól is keresnek, már elköltöztek otthonról. Szóval egyszerűen összeházasodtak és kész, majd ha lecsillapodnak otthon a kedélyek, akkor megkérdezik még egyszer anyukát-apukát, hogy még minidg nem tetszik-e nekik a dolog...hátha utólag beleegyeznek. Ami szintén kiderült számomra, hogy nem igazán a kasztokról van szó manapság, hanem inkább arról, hogy különböző vallásokhoz tartozó lányok és fiúk nem léphetnek házasságra egymással. Abdul ezután elmesélte, hogy neki is van egy barátnője akivel 5 éve vannak együtt (ez alatt azt értsétek, hogy a legintimebb ami köztük történt, hogy ültek a padon egy parkban és megfogták egymás kezét) és valószínűleg még két évet kell várnia rá, merthogy akadt egy kis probléma: Andul muszlim, a lány hindu, a szüleik tdnak a szerelemről, de nagyon kiakadtak amikor megtudták. Persze miután kicsit elült a vihar, elkezdődtek a tárgyalások, de úgy néz ki, hogy nem nagyon közeledik a két család álláspontja, ezért a lány szülei elkezdtek másik vőlegény után nézni. Viszont a lány jövőre már 27 lesz, így lassan kifut a kiházasítható korból, szóval valamit lépni kell, így az egész kis csapat, mostmár velem egyetemben azért izgul, hogy ne találjanak megfelelőbb partnert a lánynak.

Szóval szorítsatok Ti is Abdulért velem együtt! :) Én most elteszem magam holnapra. Puszik

Ui: ma kimosattam a ruháimat, amiket reggel el is vittek, azóta azonban nem találkoztam velük, holott Gábor már rég megkapta őket élére hajtogatva....mármint a sajátjait...de már nem aggaszt, sőt, úgy általában véve az utóbbi egy hétben csak az húzott fel ha hazai híreket olvastam a neten :)

Sziasztok!

A címből már biztos kitaláljátok, hogy ez csak egy gyors bejelentkezés, de muszáj volt írnom, mert jó dolgok történtek velem ma is: a tréning alatt az egyik szünetben közölte Jabeena, hogy szeretne elénekelni egy tamil dalt nekem (amire Abdul persze egyből mondta, hogy ne, mert akkor ő nevetni fog). Ráadásul megkértek, hogy énekeljek én is valamit, úgyhogy megköttetett az alku: Jabeena énekel, és ha Abdul nem nevet, akkor én is énekelek :) Amit ezután hallottam, az valami fantasztikus volt és itt megköszöntem a csillagok állásának, az összes szenteknek, a cégnek és mindenkinek, hogy dolgozni jöttem ki, és huzamosabb időre, mert így - kis kérdezgetés árán - de olyan dolgokat látok, hallok, tudok meg az emberekről akik ezt az országot lakják, amit turistaként soha nem élhetnék meg. Az ének nagyon szép volt, félúton besegített Gayathri is, és mivel Abdul nem nevetett, így én is elénekeltem nekik a Tavaszi szél vizet áraszt-ot :)

Itt lenne a remek alkalom amúgy, hogy rendezzek egy kis kvíz versenyt: mit gondoltok vajon miről szólhatott az indiai ének, amiről első hallásra lerít, hogy nagyon szomorú??? Elárulom, bár nem nehéz kitalálni, itt erről szól az összes mozi / videoklip / reklám / minden: egy lány énekelt, szíve majd' meghasadt, mert a szerelmének másnap lesz az esküvője, egy másik nővel...Na igen, az élet nagy kérdései. Gayathrinak is ebben a hónapban lesz az eljegyzése, és júniusban az esküvője, de még nem mertem megkérdezni, hogy elrendezett házasság lesz e. De nagyon várok a megfelelő alkalomra :)

A másik ami miatt írok, mert ma is elhangzott egy olyan mondat, ami napjában tucatszor: ez egy világhíres ez/az... Szóval már megtanultam, hogy a St Thomas templom lent a parton valójában bazilika, és ráadásul a világ legszebb bazilikája (mit nekünk Szt Pál katedrális, meg Notre Dame), az éppen aktuális mozi is világhírű, és az indiai hőst (akinek a tiszteletére emelt épületet vasárnap néztük meg) a világon mindenhol és mindenki ismeri. Ilyenkor nagyon zavartan mosolygok, és megjegyzem magamban hogy mennyire műveletlen bunkó vagyok :) Az első nap is felsoroltak vagy 3 színészt, hogy biztosan ismerjük őket, mert világhírűek...

Niki kérdezte, hogy mit eszem, de gondolom többen kiváncsiak vagytok rá: nos, az első nap nem nagyon ettem semmit, talán egy szendvicset rendeltem. A második nap este már bátrabb voltam, és ettem indiai ételt (bár a hotelben), méghozzá Bisibelabath-ot, amit úgy képzeljetek el, hogy a rizst összeszutymákolják valami öntettel, és vannak benne zöldségek is. Amúgy nagyon finom volt, a hotelben minden indiai (étel :)) kellemesen csípős, tehát még elviselhető. Aztán ettem még nagyon autentikus indiai rántott csirkét sült krumplival :D Tegnap Murgh Bemisal-t ettem (szószos csirke) rizzsel, ma pedig Chicken Chettinadu-t (kókuszos szószos csirke) naan-nal (ez egy indiai kenyérféle, ami valójában nem kenyér, hanem egy lepény inkább). Az a helyzet, hogy - tudom, nagyon nem egészséges - de mivel reggelizem, és utána 2re megyünk az irodába, ott nem szoktam enni semmit, hanem este amikor visszaérünk, akkor vacsizom, eddig mindig a hotelben. Erről persze le kellene szoknunk, de az első héten még nem mertük megkockáztatni a kinti étkezést...viszont ez meg így nem állapot, mert egetverő összegeket eszünk el. Úgyhogy jövő héten már kint eszünk valahol, kaptunk tippet, hogy melyik az az utca ahol sorban mindenféle étterem van, talán megnézzük majd azt. Egyelőre a gyomrom - nagyon gyorsan és sokszor lekopogom - rendben van, bár tuningolom is minden jóval: reggel este a legjobb probiotikum, napközben multivitamin amiben szintén van probiotikum, esetleg kétes higiéniás körülmények esetén egy korty pálinka. Szóval remélem nem lesz semmi gond. Bár párszor már kivert a víz, mert megfeledkezek magamról, és simán csinálom itt is a rutinná vált szokásaimat: pl tegnap a prezentáció közben azon kaptam magam, hogy a tollam végét nyalogatom :) plusz a számba tévedt szöszt is kiturkáltam onnan közvetlenül az után, hogy átszámoltam pár ezer rúpiát, ami előtte Gábornál volt, pár perccel előtte Manishnál, aki közvetlenül a pénzváltó Úriembertől kapta, aki meg ...nem is akarok belegondolni honnan szedte össze :) szóval ilyenek becsúsznak, és persze óvatos vagyok amivel csak lehet, de 5 hét alatt beleőrülnék ha minden ilyen után agyonfertőtleníteném magam. Jah, és hiába fújom magam, már szúnyog is csípett meg. És még élek :)

Na jó, mára befejezem, legyetek jók, hógolyózzatok helyettem is :) Jó éjt!

Sziasztok!

Nem akarom elkiabálni, de eddig úgy tűnik, hogy a cím igaz lesz rám, hiszen lassan 5. napjai itt vagyok Indiában, és eddig minden sínen van...úgyhogy aláfestő zenének hallgassátok közben Gloria Gaynor örökbecsű dalát:

Kezdjük is rögtön az első munkanapommal: sajnos amióta megérkeztem azóta nem aludtam 4-5 óránál többet, így volt ez hétfőre virradó éjszaka is. Ennek eredményeképpen kissé leszedálva ugyan, de legalább - a körülményekhez képest - nyugdtan mentem az irodába. A "mentem"-et úgy kell érteni, hogy délután 2-re járunk dolgozni, így a hotelből kb f1kor indul a taxi, és ha szerencsénk van, akkor fél óra alatt bent vagyunk. Szóval hétfőn találkoztam először indiai kollégáimmal, nagyon kis aranyosak voltak, izgultak, én is izgultam, úgyhogy e tekintetben semmiben nem különböztünk egymástól :) van 3 "lányom" és Abdul, aki őrzi az egész csapatot, mint egyetlen férfi (ha a magyar team-et nézem, akkor még Gábor van aki az erősebbik nemet képviseli). Szerencsére nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és minden rendben ment. Azt tudni kell, hogy az indiai vállalati kultúra erősen hierarchikus, szóval úgy néznek rám, hogy én vagyok az, aki megmondja, hogy mit csináljanak, és ők azt csinálják. Ha azt mondanám, hogy ugorjanak kútba, szerintem beleugranának, maximum ha nem értenének vele egyet, akkor közben alkalmaznák az oly' jellegzetes indiai fejingatást:

Hihetetlen, de tényleg ezt csinálják a fejükkel. Na ezt még egyáltaláln nem tudtam megszokni :) Amikor mind a négyen elkezdik ingatni a fejüket, hát az nagyon vicces...de legalább biztos jele van annak, hogy halvány lilájuk nincs a válaszról :)

Az első nap persze főleg az ismerkedésről szólt, beszélgettünk, játékokat játszottunk, és végülis még sikerült a második nap elejére tervezett tréning anyagot is leadnom, úgyhogy nagyon meg voltam elégedve velük. Amúgy nagyon elkötelezettek Magyarországgal kapcsolatban, soha nem gondoltam volna például, hogy amikor arra kértem őket a nap végén, hogy mondják el mit tanultak az országról, úgy kezdődnek majd a mondatok, hogy "a mi országunnk...." vagy a "a legnagyobb tavunk a Balaton...." vagy "nekünk nincs tengeri kikötőnk".

Tegnap már még oldottabb volt a hangulat, sokat tanultunk, de frissítőként előjöttek még kérdések, kérések: hogyan mondjuk a köszönöm-öt például. Itt elmagyaráztam nekik hogy mi az a két kis pötty az O betűn, majd a hosszú magánhangzókat is....legalább annyira jól szórakoztak, mint én a fejrázást látva :)

Tegnap este kiderült, hogy mára, és holnapra egész Indiában sztrájkot szerveznek a tömegközlekedés résztvevői, tehát nem járnak a buszok, metro, a tuk-tuk-ok sem....ennek megfelelően a legrosszabbra készülve bementünk ma reggel 8ra tréninget tartani...nem mondom, hogy repestem az örömtől amikor 4,5 óra alvás után felkeltem, de kárpótolt, hogy így viszont 4-től szabad volt a délutánom. Természetesen semmilyen sztrájk nem volt, mivel Tamin Nadu úgy általában véve eléggé rugalmasan értelmezi az amúgy egész Indiára vonatkozó történéseket, így most úgy gondolták hogy ők nem sztrájkolnak és kész. Amúgy a közlekedési eszközök állapotát nézve csak egy hajszálnyit vannak elmaradva a BKV buszok állapotától, így nem is igazán értem mit sztrájkolnak, hiszen egy kelet-közép-európai ország szitjén vannak!!! :DD persze ez csak rossz vicc (aminek - mint minden viccnek - a fele azért igaz, bár ez sajnos ránk nézve elég szomorú). Hazafelé "végre" belekóstolhattunk egy kis igazi indiai közlekedési dugóba, ami alatt volt időm elmélkedni azon, hogy vajon ezek után mennyire fog mgérniteni Budapesten egy kis várakozás :)  azért 70p alatt így is sikerült visszaérni a hotelbe, ahhol Puffy fogadott minket, mint minden megérkezéskor. Puffy egy irtó édes labrador kutyus, akit bombakeresőként alkalmaznak a hotelben, bár szegényen minden alkalommal látszik, hogy szíve szerint nem ezt a hivatást választotta volna, és az orrát is csak immel-ámmal dugja a kerékhez, hogy ne mondhassák rá, hogy semmit nem csinál...de jól megdögönyöztem, utána jól kezet mostam, úgyhogy kutyázás is volt :)

Ma délután voltunk egy csemegeüzletben bevásárolni: ami meglepő, hogy a gyümölcslevek és a magok (pl kesudió, pisztácia) kb olyan árban vannak mint otthon, viszont kekszet és hasonló snack-eket dögivel lehet kapni. plusz egy csomó fűszer van, amiből már jó sokat kinéztem, hogy hozom haza szépen....pl egész kurkuma, amit lehet reszelni. Persze Gábor megjegyezte, hoyg dehát ilyen otthon is van...és ebben igaza is van, csak nem egészben és nem 16 HUF az ára (és nem hagytam le nullát!) :)) szóval hozom a masalákat, meg magokat meg mindent!

a csemege üzlet utcaszintjén egy nagy zöldséges kapott helyet, ahol végigfényképeztem az összes zöldséget-gyümölcsöt, nevekkel együtt, hátha egyszer majd valaki meg tudja mondani, hogy mit láttam. Egészen elképesztő formájú és színű valamijeik vannak...van tüskés és olyan mint az uborka, de nem az / lila, és olyan mint egy kicsi padlizsán de nem az / bordás és olyan mint a pritaminpaprika de nem az, ilyen levél, olyan levél, éretlen mangó, érett mangó (ami mondanom sem kell, semmiben nem hasonlít a nálunk kapható "mangóhoz"), lichi, papaya, kisbanán-nagybanán-főzőbanán-amilyen banánt akarsz olyan banán, egy szóval minden! :)

Mivel az utóbbi napokban főleg a szállodában és az irodában tartózkodtam, így csak kisebb felfedezéseket tudtam tenni: pl mindenkit foglalkoztatnak, de gyakorlatilag csak azért, hogy foglalkoztatva legyenek: az irodában van liftkezelő, aki nyomkodja a gombokat, a szállodában az étteremben folyamatosan korzózik egy férfi egy teniszütőre hasonlító eszközzel, amiről kiderült, hogy elektromos szúnyogirtó, az autópálya szélét asszonyok söprik, a parkolóban pedig az egyik jegykezelő elveszi a jegyedet, odaadja a másiknak, aki visszaadja neked :)

Most ennyi jutott eszembe, próbálom majd megtartani a min 2 naponta jelentkezést, bár a hétköznapokon nem lesznek anynira izgalmasak a bejegyzések, mivel az irodában leszek. Kérdezzetek, kommenteljetek, mire vagytok kiváncsiak, és írok róla :)

Puszi, Orsi

Jah, igen, majdnem elfelejtettem: az indiaiak imádják a filmeket és a zenét, a filmzenét pedig főleg. Az első nap a következő zenét mutatta a kolléganőm. Nektek tetszik? (Nekem nagyon :))

Sziasztok!

júúúúúúúúúúúúj, nem tudom elmondani mennyire izgatott vagyok. Ma kimentünk egy kisebb körre (csak 3 órát autókáztunk a városban)...hááát, én nem is tudom. Eszméletlen, tényleg! A nap egy kis hezitálással kezdődött, ugyanis elkezdett éjszaka esni az eső, és még reggel sem állt el. Így nem akartunk túl messzire menni, mondván nem tudjuk milyenek az utak eső után, maradtunk a városban.

Első állomás: a chennai múzeum, a város legnagyobb és legfelszereltebb múzeuma, ahová 250 rúpiáért bebocsájtást nyertünk (az 1000 ft kb, szóval 1 púpia = 4 HUF). Feledhetetlen élményben volt részünk, az biztos: az első épületben kőfaragások voltak, az összes létező Istenről, tényleg nagyon szép volt...aztán elérkeztünk a következő részhez, ahol sok mindent megtudhattunk az indiai állatokról. Pl: Indiában az összes kígyó fehér (azóta áznak a formalinban h már az összes kifehéredett), a tigris szabályos henger alakú (olyanra volt tömve), a pávafarok nyomokban tollat is tartalmazhat, és a moly a csúcsragadozó :D tényleg nem kinevetni akarom őket, de megdöbbentő állapotban voltak a kitömött állatok. Viszont volt egy bálna csontváz, és mozgó dínó is, ami nagyon szuper volt. Az érmék termében pedig mi - a 3 fehér - voltunk a legnagyobb látványosság a gyerekek számára :)

A múzeumból tovább indulva eljutottunk Marina Beach-re, ami a világ egyik leghosszabb strandja, a maga 6,5 km-es hosszával. Mivel délben értünk oda, így nem nagyon voltak a strandon, de állítólag esténként megtelik az egész, és tömve van helyiekkel.

Ezek után megnéztünk egy hindu templomot. A bejegyzés címe a belépés módjának szól: csak mezítláb...de egy kis gyöngytyúksz*rtól csak nem lesz bajom :)

Mára ennyi elég is volt, annyi sok impulzus ért ez alatt a 3 óra alatt, hogy eléggé elfáradtam. Holnap már megyünk az irodába dél körül, kettőtől pedig kezdődik a tréning. Az első héten, ha minden igaz, délután kettőtől leszünk este 10-ig, úgyhogy örülök, hogy ma körül tudtam kicsit nézni :)

A továbbiakkal majd jelentkezem, addig hallgassatok egy kis zenét :)) puszi