Sziasztok,

sorry, hogy eddig szótlan voltam, nem vitte el a cica a nyelvemet (itt nincs is cica) csak akadtak problémáim a blog profilommal, de remélhetőleg ez már megoldódott!

Szóóóval, megérkeztem, renben, egyben, a csomagjaimmal együtt (nagy előny!)

Kezdjük is az első tanulsággal: ha a taxis díszpécseres hölgy azt mondja hogy hajnali 5re kiérni a retérre 1 órába telik Budáról, akkor egyszerűen ne higgyetek neki! 4,5 óra (nem)alvás után már f5kor kint kuksoltam a reptéren. 5kor befutott Gábor, az utitársam, majd mire újra kinyitottuk álmos szemeinket már a frankfurti gépen ültünk. aztán ültünk még egy kicsit, és még egy kicsit, ugyanis 20p-es késéssel indultunk amit végül behozott a gép, annak ellenére, hogy Frankfurtban olyan sűrű köd volt, h 100m-es magasságban bukkant elő a leszállópálya.

kb másfél óránk volt átszállni, de ez bőven elég is volt az első megfigyelések megtételéhez a váróban ülve. ugyanis elkezdtek gyülekezni az indiaiak. ráadásul általában a következő kombinációban: anya+apa+3-4 gyerek (a pár hónapos csecsemőtől a 3-4 évesekig kb). szóval megfigyelés No1: szeretik a gyerekeket

megfigyelés No2: lehet, hogy a Lufthansa résztvesz valamilyen német foglalkoztatáspolitikai programban, mert a stewardessek 70%-a 50 fölötti volt

megfigyelés No3: innen üzenem Anya, Szabi és mindenki aki él(t) velem és csodálta a rendetlenségalkotási hiper képességemet: ők sokkal gyorsabban  és hatékonyabban csinálják! :D mármint az indiaiak, a repülőgépen (is) :D

még valami: addig nem veszed észre h egy-egy filmben mennyi verekedés vagy éppen király konyhapultra ültetős szexjelenet van amig nem próbálod őket úgy végignézni hogy egy 3 éves indiai kisgyerek bámulja a monitorodat. Így tölts el 10 órát, good luck! :D

a lényeg, hogy végül helyi idő szerint éjfélkor megérkeztünk Chennai-ba. ahogy kiléptem a gépből megcsapott a - mostmár ismerős - szag: a nagyon magas páratartalom miatt burjánzó penész szaga. Gondoltam mielőtt még kilépünk a váróba, menjünk el mosdóba a biztonság kedvéért. Naív gondolat volt részemről: 2 mp alatt megjegyeztem h sok választásom nincs: vagy megtanulok levitáálni és így semmihez nem érni, majd lebegve beletalálni a földön kiszaniterezett lyukba (és ez a reptér! Amúgy van angol WC is, jobb lenne ha nem lenne állapotban), vagy 5 hétig bent tartom, visszaszívom, kiizzadom, bármi csak nem megyek WC közelébe (már elnézést az érzékletes leírásért, de ez az igazság :)). A szálloda azért merőben más de erről később. Úgyhogy dolgomvégezetlenül mentünk a vámba, csomagot megtaláni, stb

a lényeg itt jön: végre kimehettünk a reptérről: azt a hatást ami ott ért elég nehéz leírni, de megpróbálom: megcsap a 30 fokos hőség és 90%os páratartalom, a penésszag mellé már virágok illata is keveredik (itt egy pillanatra nagyon úgy éreztem, hogy tényleg megérkeztem végre, mert olyan illat volt mint Balin, az meg nagyon hiányzott), az autók és a tuktuk-ok tülkölésétől nem lehet hallani semmit, és a kordonon kívül 5-6 tömött sorban kb 200 m hosszan fekete arcok bámulnak rád és táblát emelgetve próbálják jelezni hogy kiért jöttek. szerencsére hamar megtaláltuk Lakshmit, aki a hotel sofőrje és kijött értünk, vitte a csomagjainkat, betessékelt minket a kb 21 fokra hűtött kocsiba. Aztán beszélt, megmutatta a családját, nyelvórát tartott, leadott egy tanítani való marketing szöveget, amikor meghallotta h nincs gyerekem, közölte hogy ne aggódjak, vasárnap megyünk várost nézni, első lesz hogy bemegyünk a nemtudommelyik templomba és kérünk áldást aztán úgy jönnek a gyerekek hogy győzzem számolni. és természetesen mindemellett vezetett is. Ami a 20p-es úton szembetűnő volt: nagyon nagy a forgalom éjszaka is, hatalmas a szegénység (nagyon sok a lelakott, szürke penésszel bevont ház....de azok legalább házak), és a piros lámpa igazán csak jelzésértékű :D

a szállodába érkezéskor átvizsgálták az autót és átvilágították a csomagjainkat, valamint nekünk is át kellett haladni egy biztonsági kapun. Ezek  a vendégek biztonságát szolgálják. A szoba nagyon szép, bár minden amihez hozzáérek nyirkosnak tűnik (ezt meg kell szokni trópusi éghajlaton), valahogy az embernek nincs kedve semmihez hozzáérni, bár erről a túlzott paranoiáról le kell szoknom. Elvégre nem mosakodhatok állandóan forralt vízben :) A reggeli renben volt, vannak európai ételek és indiaiak is, mindent frissen készítenek el az orrunk előtt, úgyhogy ezzel sztem nem lesz probléma. 11kor jött Manish (ő lesz az itteni magyar csapat főnöke) hogy vásárolni vigye a lengyeleket, mi ebből most sajnos kimaradtunk, mert még visszafeküdtem egy 2 órára (éjszaka kb 4 órát aludtam), meg ki szeretnék csomagolni, stb...

Úgyhogy egyelőre ennyi, holnap elvileg megyünk várost nézni. Képet vm miatt nem tudok feltölteni, de majd kitaláom azt is, hogy mi a baj...sok puszi addigis! :)

Sziasztok! 

igen-igen, csak pár nap és repülök. Főleg az apró-cseprő dolgok vannak még az elintézendők listáján: mint pl a pálinka átvétele (köszönöm Anyu és Danci a közreműködést)

Pár közérdekű információ: pénteken reggel utazunk Frankfurba, majd onnan egyenesen Chennaiba, ahová - egy laza 9,5 órás repülő konzervdobozban töltött út után - éjfél körül érkezünk majd meg. A többesszám Gábor kollégámnak szól, ő lesz az export tréner és vele utazom. Miután megérkeztünk igyekszem majd egy "minden ok, rendben megérkeztem" posztot feltenni mindenki megnyugtatása végett (itthon kb este 7 lesz, úgyhogy nyugodtan hajthatjátok álomra fejeteket :))

A szombat és vasárnap gondolom a pihenés jegyében telik majd. A cég a Marriottban foglalt nekünk szállást....nagyon nagyon szép hotel, bár a már kint lévő kollégám szerint a kádfürdő nem ajánlott mivel egy idő után valami barna trutyi gyűlik a kád alján :)

Ami a bőrönd tartalmát illeti: a gyógyszeres neszeszer totál megtömve (remélem nem kapcsolnak le, mert a felhozatalt tekintve simán elmennék dealernek...éljen a Malarone), piperékből a legkisebb kiszerelés beszerezve, valamint tanultam a balinéz utunkból amikoris kb 10e ft-ot hagytam a DM-ben a következőkre: fertőtlenítő kendő, fertőtlenítő zselé, ilyen-olyan steril kötszer, nyomókötés, sebgyógyulást segítő spray, szúnyog-kullancs-bármilyenbogár irtó kence, és társai....gondolom mondanom sem kell, hogy mindegyik, azaz MINDEGYIK bontatlanul látta meg visszafelé Ferihegyet...úgyhogy már nagyon rutinos vagyok: csak egy féle fertőtlenítő izét viszek :)

Okmányok természetesen már hetek óta rendben. Azért a vízumkérelem során kaptunk egy kis ízelítőt az indiai bürokráciából (de tényleg csak egy icipicit): maga a vízumkérő adatlap elektronikusan kitöltendő. A számunkra teljesen normális kérdések (mint pl mi a neved, változtattál e nevet, hol laksz, ki anyukád/apukád/nagyszüleid/házastársad/kutyád-macskád-papagájod...) jönnek a "mi a vallásod", "volt-e bármikor is közöd Pakisztánhoz, szüleidnek volt-e, nagyszüleidnek volt-e, gondoltál-e rá valaha, hogy legyen"), "milyen országokban voltál az utóbbi 10 évben" (azért itt kicsit elgondolkoztam a fene nagy jó dolgunkon, hogy mennyiben is voltam....és Indonéziát nem írtam be, nehogy valami bajuk legyen vele...), és hasonló diszkrét tudakozódás midenféle nézeted iránt....persze érthető, de a 4.oldal végére kezdtem azt érezni hogy valószínűleg egy ameriakai zöld kártyát könnyebb kiváltani, mint belépni India területére.

Ezzel még koránt sincs vége a vízumkérelemnek. Sőt, ez még csak a kezdet! Ezek után a kinyomtatott kérelemmel, 2db igazolványképpel, repülőjegyekkel, hotelfoglalással és a fogadó irodádtól szerzett meghívólevéllel el kell szépen menni a nagykövetségre, és 1 óra sorbanállás (inklusive 20 perc teaszünet a dolgozóknak) után beadni a stócot egy iszonyat mód rezignált indiai hivatalnok srácnak, aki rá sem néz a papírokra, csak legombol rólad 30e ft-ot, és már mehetsz is Indiába. (miután 3 nap múlva visszamentél az útleveledért). És ez semmi pl a lenti sorhoz képest :)

De a lényeg: mindenki megnyugodhat, van vízumom, repjegyem, hotelfoglalásom, mindenre kiterjedő vagyon- és betegbiztosításom, pótbankkártyám, és minden amivel úgy általában egy európai felvértezheti magát 

Szóval mindezeken túl, és Indián innen kívánok jó éjszakát és szép napot! :) 

Híreim vannak kérem szépen: utazásom időpontja: február 19-20. Hogy mennyi időre megyek, az még mindig nyitott kérdés. Kiváltják nekem a 180 napos vízumot, és hogy Krisztit, a manageremet idézzem "abba biztos beleférünk" :) ... jó-jó, fél évre nem tűnök el, csak ennél rövidebb időtartakmra azt hiszem nincsen vízum :D

Szóval utánanéztem egy kicsit a városkának mellyel közelebbről megismerkedem majd. Íme pár adat: 

Chennai (vagy régebbi nevén Madras) lakosságát tekintve India 4. legnagyobb városa. Pont mint Miskolc itthon. Viszont nem elhanyagolható tény, hogy míg Miskolcon élnek 140 ezren, addig Chennaiban 4.6 millióan (egyes források szerint az agglomerációval együtt 8.6 millióan)... szóval jó szellősen leszünk :)) 

A város India délkeleti részén feszik, Tamil Nadu tartomány központja. Az időjárási viszonyok tekintetében a lehető legtökéletesebb időpontban megyek, ugyanis dec-márc között a legelviselhetőbbek a körülmények: nem ömlik állandóan az eső, és csak 25-30 fok van, szemben a májusi 27,6-37,4 fok átlag(!)hőmérséklettel, ami közel 100%-os páratartalommal kombinálva kifejezetten üdítő lehet :)

Chennait Dél-India kapuja néven is szokták emlegetni, színes kultúrális és gazdasági központ. Az utóbbi években nagyon sok multinacionális cég telepítette ki az IT tevékenységét, vagy az ügyfélszolgálatot (ahogy részben most ezt tesszük mi is). Hogy ez jó, vagy rossz, azt nem tisztem megítélni, valószínűleg a mi oldalunkról nézve ez a fene nagy globalizáció hátránya. 

A látnivalók listája nem olyan nagyon hosszú, de szerepel rajta például krokodil park, templomok és szent helyek sokasága 

valamint valami miatt az utazási oldalak az elsők között említik a mozikat (?) is. Az utóbbi miatt biztosan meg fogok nézni pár "bollywood"-i filmet, hogy képben legyek a hírességekkel kapcsolatban, mert állítólag Johnny Depp neve a világnak azon a felén nem mond semmit. Ellenben Ő nagyon híres (Shah Rukh Khan): 

Én azért maradnék Johnny-nál, ha lehet :)))

Persze a fentiek csak töredék információk, aki többet szeretne megtudni, az böngésszen a neten, vagy látogassa meg a Wikipedia-t :) 

Addig is legyetek jók, és maradjatok velem :) 

Éééés, ezennel megnyitom életem második blogját. Az apropó - mint azt sokan közületek már tudják - Indiába utazom!!!! Igaz, hogy céges út lesz, én mégis szeretnék ebben a blogban személyes, szakmaiságtól mentes hangvételben írni a tapasztalataimról, élményeimről és benyomásaimról, amiket abban a körülbelül egy hónapban fogok szerezni ami előttem áll.

Fogadalmaim a bloggal kapcsolatban: 

• rendszeresen (hahaha) fogok írni 
• nem felejtek el videókat készíteni és feltölteni 
• próbálok élvezhető stílusban írni (majd meglátjuk kinek tetszik és kinek nem :))

Egyelőre ennyi jut eszembe, ha lesz óhaj, sóhaj majd kommenteltek. 

Amit már tutira tudok: 

• célállomás: Chennai (Madras, kinek hogy' tetszik) 
• az utazásom célja röviden: lehető legjobb tudásom szerint megtanítani a kollégákat a munkámra (huh, ez így leírva még meredekebb) 
• megkaptam az összes lehetséges védőoltást amire szükségem lesz (ha valaki indiai utat tervezne: Hepatitis A és B, diftéria, tetanusz, gyermekbénulás, meningitis, tífusz) 
• a naaaagy nap amikor az összes többi info kiderül (utazás időpontja, hossza és mikéntje) várhatóan január 18

Addig is hangolódjatok a nagy élményre, Velem! :)